Szabad energia, olyan gépek, amelyek sértik az energiamegmaradás törvényét.
-
mosdosiMA #912
Nyílt levél
A Magyar Tudományos Akadémia tisztelt képviselőihez, a környezetvédelem minden szintű művelőjéhez.
Tisztelettel szólítom a MTA tudósait, vessék latba tekintélyüket újabb környezetrombolás megakadályozása érdekében!
Hasonló tisztelettel szólítom fel a környezetvédőket is ugyanerre!
Számítok továbbá minden jóérzésű ember támogatására!
Tudom, hogy azok, akik bekalkulálják, hogy mennyit tömhetnek egymás és saját zsebükbe közpénzekből egy erőmű építésénél és annak üzemeltetése közben, ellenezni fogják az alább olvasható javaslatomat. Semmi szükség arra, hogy atomkatasztrófa veszélye álljon fenn - lásd Csernobil vagy Japán -mert ennek a miniatűrre zsugorodott kis országnak a lakosságát eltörölhetné. Nincs szükség tüzelésből eredő szénmonoxiddal szennyezni életterünket. Nincs szükség továbbá duzzasztógátakkal káros szintig tartósan megemelni a talajvízszintjét.
Ez utóbbi, valamint az árvízveszély indított el bennem valamit, mely arra inspirált, hogy megírjam levelemet. Lehetséges hazánk áramellátása csaknem „ingyenárammal”. Elhárítható az árvízveszély is, vagy legalábbis minimálisra csökkenthető. Mindezeket megoldhatjuk töredékéből annak a tetemes összegnek, melyet évente rájuk költünk. A médiában elhangzott, hogy Szentgotthárdnál vízerőmű épül a Rábán EU-s támogatással. A tervek már el is készültek. Kérem, hogy ne építsenek duzzasztógátat! Ne költsenek óriási összegeket környezetrombolásra!
Az interneten elérhető adatok szerint a Rába Alsószölnöknél éri el a magyar határt tengerszint fölötti 288m magasságban és Győrnél ömlik a Mosoni-Dunába. A Duna tengerszint fölötti átlagmagassága Győr és Vének között 118m. Ha ezen adatok helytállóak, akkor a kettő közötti szintkülönbség megközelítőleg 170m. Ez irdatlan energiát rejt magában. Kinyerésének sok változata lehetséges. Én az alábbiakban kettőt említek meg. Nevetségesen egyszerű és olcsó megoldást ajánlok. Előrebocsátom, hogy ezen levelemet nem egy kiviteli terv műszaki leírásának igényességével írom, gondolatébresztőnek szánom.
1. Energia
„a” változat:
Alsószölnöknél nemes egyszerűséggel a Rábába „dobunk” egy úgynevezett fekete csövet (lehet más anyagból is), azt a mederfenéken végigvezetjük egészen Győr alattig a Dunába, ott kivezetjük a cső végét akár egy dombtetőre, akár egy dombtetőn lévő „tárolóedénybe”, akár víztoronyba, vagy mindegyikbe, esetleg többe is, így a közlekedőedények elve alapján folyamatosan 170m magasan lesz a víz mindezekben. Megjegyezném, hogy Bős duzzasztott vízoszlopmagassága nem éri el a 10 métert sem.
Ebből a magasságból lefelé meghajtathatunk generátorokat mielőtt visszavezetjük a mederbe, ahonnan ismét zárt csőben a mederfenéken továbbvihetjük szükséges szintkülönbségig, hogy újra kivehessük belőle az energiát és ezt újabb szakaszokban folytathatjuk az országhatárig.
„b” változat:
Az „a” változathoz képest az a különbség, hogy nem vezetjük fel magaslatra a csövet, hanem kiemeljük az alsó végét vízszint fölé, biztosítva, hogy mindig ott legyen. Így szinte mindent szétrombolni képes erővel fog kizuhogni a víz, 170m-es szintkülönbség következtében. Nyilvánvaló, hogy a kimenetnél jelentkező irdatlan energiához hasonló erő lép fel a bemenetnél is a roppant szívóhatás eredményeképpen. Mivel azonban a cső teljes hosszában is hatalmas erővel rohan végig a víz, nem csak a kimenetnél jelentkezik ez az irdatlan energia, hanem a bemenetnél is hasonló erő lép fel a roppant szívóhatás következtében. Nem csak a cső két végénél helyezhetünk el áramfejlesztőket.
Teljes hosszában vízhatlan generátorokat telepíthetünk annak belsejébe igény szerinti mennyiségben. A generátorlapátok között mindenképpen át fog zúdulni a víz. Ha pedig átzúdul, akkor könyörtelenül forog, méghozzá folyamatosan és irdatlan erővel. Ez egyben azt is jelenti, hogy gyakorlatilag korlátlan mennyiségben, szakadatlanul termelhetjük az áramot. Mindezeket többé-kevésbé bármelyik folyónkon megvalósíthatjuk.
2. Környezetvédelem
Azzal, hogy nem építünk és nem újítunk fel atomerőműveket, nem emelünk duzzasztógátakat, tulajdonképpen már sokat tettünk környezetünk rombolásának megakadályozása érdekében. A generátorokat tartalmazó csövek – hiszen kettőt kellene lefektetnünk ahhoz, hogy az egyiket zárva tarthassuk például a bemeneti szűrők tisztítása, karbantartás és egyéb okokból, amíg a másik termeli az áramot – mellé további csöveket fektetnénk szükség szerinti mennyiségben és átmérővel, melyek méretének meghatározása mindössze rutin számítás kérdése. Ezen csövek normál esetben a kiömlésnél elzárva volnának, hiszen tartós aszály esetén túlzott vízszintcsökkenéssel járna. Azonban közvetlenül az árhullám érkezése előtt megnyitnánk őket, hogy helyet biztosítsunk az érkező víztömegnek, illetve elvezessük azt alacsonyabb szintre. Ugyanezzel a módszerrel megint alacsonyabb szintre továbbíthatjuk akár több szakaszban is egészen az országhatárig.
Onnan déli szomszédaink továbbvezethetik ugyancsak az általam javasolt módszerrel akár a tengerig is. Ezzel az árvízveszélyt elháríthatjuk, vagy legalábbis minimálisra csökkenthetjük. Ugyanakkor a mellékfolyók beömlésénél újabb csöveket indíthatnánk az onnan érkező árhullámok levezetésére.
Éppen most hangzott el a rádióban, hogy egyik szomszéd országban tárolóban felfogták valamelyik folyó vizét, így a mezőgazdasági öntözés lehetőségét hazánkban minimálisra csökkentették. Jó lenne, ha meg tudnánk egyezni a összes szomszédunkkal, hiszen Ők is kivehetnének a csőgenerátorokkal fejlesztett energiából. Már náluk a hegyekből indíthatnánk a csövek felső végét. A még nagyobb szintkülönbség következtében többletenergia keletkezne. Így megoldhatnánk a Kárpát-medence népének áramellátását.
Nem lepődnék meg azon sem, ha hazánkban elvetnék javaslatomat. Ebben az esetben azzal kell számolnunk, hogy szomszédaink megvalósítják, ami azzal járhat, hogy ránk zúdítanak irdatlan mennyiségű víztömegeket. Éppen ezért fontos volna összehangolni az energiaellátást, az árvízvédelmet és a vízszabályozást, mintha egyetlen nagy ország lennénk.
Visszatérek még az aszály problémához. Pillanatnyilag annyi vízzel tudunk gazdálkodni, amennyi beérkezik hazánkba a szomszédainktól. Mivel tetemes mennyiségű víz párolog el a folyók medréből, tárolókból, és szivárog el onnan a kiszáradt szomjas talajba, megint csak megoldásnak mutatkozik a zárt csőben történő vízáramoltatás. Arról nem is beszélve, hogy zárt csőben a párolgás és elszivárgás gyakorlatilag nulla. Ugyanazokkal a csövekkel háríthatnánk el az árvízveszélyt, mint amelyekkel megoldhatnánk az aszály problémát.
Tehát javaslatom kézenfekvő. Ahogyan már fentebb említettem, az árvízlevezető csövek alsó, kiömlési végét elzárnánk, amint az árhullám levonul.
Ily módon biztosítanánk, hogy tartós aszály és a legalacsonyabb vízállás mellett is folyamatosan nyomás alatt lennének a mindig telt csövek. Már csak igény szerinti pontokon vízkivezetési lehetőségeket kell létesítenünk, vagyis csapokat felszerelni. Nem kell sem szivattyú, sem pedig egyéb energia a működtetéséhez. Mindössze az aktuális időpontban, a megfelelő csapokat kell megnyitni.
Remélem kicsi hazánk népe életminőségének jobbításához sikerült hozzájárulnom valamelyest!
Tiszteletem és köszönetem mindazoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy elolvasták levelemet!
„mosdósi” Molnár András