Az USA hadserege leadta a redelést egy új, láthatatlan egyenruha kifejlesztésére
-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#41
1.: A pajzs és a kard ősi esete. Az egyik sem tud igazából elszakadni a másiktól. Ha kifejlesztenek egy alacsony észlelhetőségű álcaruhát, akkor megtalálják a módját arra, hogy fel is derítsék azt. Ha a látható fény ki van ütve, ott az infravörös tartomány, aztán a mikrohullámú tartomány.
2.: Elektromos energiával működik az elképzelés, mégpedig valószinüleg nem kevéssel. Ez felvezeti azt a problémát, amit már a Land Warrior-nál is sok fejtörést okozott, miszerint hogy lássák el energiával a "digitális katonát". Egy egyszerű akkumulátor nem túl hatásos, és ha legalább 24 órányi használatra tervezzük (ennyi azért illik a harctéren) akkor elég súlyos is lesz. Probléma a telepek újratöltése is, hiszen ezt is meg kell oldani akkor, amikor pl. a harcétri káoszban nincs közvetlen utánpótlás. Olyan elvetemült ötletek is felmerültek, mint egy cirka 15-20 kilós hátizsák, amelyben egy miniatür gázturbina egy generátort hajt, és ez láthatja el energiával a katona felszerelését, illetve töltheti fel a telepeket.
Az üzemanyagcella jó alternatíva, de nem olcsó megoldás, ráadásul meg kell oldani a hidrogén problémáját is (a H2 magában nem igazán jó üzemanyagnak, mivel nehéz tárolni).
3.: A harctér sokszor bizonyította már, hogy az elvileg nagyon nagy előrelépést jelentő technológiák olykor alulmaradnak az egyszerű, bevált technikákkal szemben. Amikor a Vietnami háború feletti égboltot elvileg az amerikai légierőnek kellett volna uralnia nagy hatótávolságú légiharc rakétákkal felszerelt vadászgépeivel, egyszerűen beleütköztek abba a problémába, hogy nem tudták megfelelően megkülönböztetni a nagy távolságból az ellenfeleket és a barátokat. Emiatt a rakétaindítást csak olyan célpontra engedélyezték, amelyet már vizuálisan azonosítottak (magyarul a pilóta a saját szemével meggyőzödött róla, hogy az ott egy vietnami MiG, és nem egy US NAVY F-4-es). Az eredmény? A gépágyúval felszerelt MiG-17-esek és MiG-19-esek is értek el légi győzelmet amerikai gépek ellen, holott elvileg esélyük sem lett volna...
Most a modern "digitális katona" elve küzd ezzel a problámával. Nagyon jó dolog, ha a katona a fegyverére szerelt kamerával képes a fedezék mögül körülnézni úgy, hogy csak a fegyverét dugja ki, de az ezt lehetővé tévő eszközök 3-5kg pluszt jelentenek, és csak hátráltatják egy olyan harctéren, ahol nem tudja kihasználni.
A "láthatattlan" álca is ilyen. Hogy viselkedik majd ez a szerkezet +50°C mellett a puderfinomságú homokkal teli sivatagban, vagy -40°C-os farkasordító hidegben? Vagy a párás dzsungelben?