Informatika és tudomány


(szabály az első hozzászólásban)
  • Bájital
    #612
    Remények fogságában a csend némaságra int
    ...bús komorsággal végigsimít arcomon
    mintha hegy ormán állnék süvítő szélben
    ...s lelkemben nyílnának jégcsap virágok
    merre nézek több ezernyi fényév űrt ad létemnek
    ...gondolataim így a semmibe vesznek
    de a semmi talán több minden szónál
    ...hallgatva állok,s egy visszhamg köszönt rám
    oly távoli e hang,nem is hallom...inkább érzem
    ...jéghidg kezével markolja szívem.