(szabály az első hozzászólásban)
  • tigerbácsi
    #1121
    Köszönöm szépen emberek,
    hogy szavaim dicséritek,
    bár ez meg nem érdemlem,
    mert semmit nem ér segítségem.

    hiszen én semmit nem tettem,
    csak leírtam mit éreztem,
    mert ezt az érzést ismerem,
    s lelkemen én is könnyítettem.

    engem is meghallgattak,
    s mikor kellett vígasztaltak,
    s még erről nem beszéltem,
    az időm nehezen töltöttem.

    de egyszer meséltem erről,
    s nagy kő esett le szívemről,
    s akkor ott én megigértem,
    ha lehet felajánlom segítségem.

    mert a szív zakatolása elviselhetetlen,
    a lélek fájdalma elfeledhetetlen,
    de sokat segít ha meghallgatják,
    s a figyelmet lassan elfordítják.