(szabály az első hozzászólásban)
  • VRSDM
    #1082
    totális összeomlás
    testi-szellemi eltorzulás...
    nem otthonról
    hanem unoktestómtól írok
    vagyis a szobályából, hisz pont érte sírok
    hullatom könnyeim és ordítanék
    hogy miért jött el a hagyaték
    miért jött el a pillanat
    hogy a temetés volt ma nem zsinat
    hogy ott álltam az urnája mellett
    mindenki sírt életkedv nem kellett
    a rossz uralta az egész napom
    és uralja még hetekig a gondolatom
    sírok, zsong a fejem, nem érdekel semmi
    nem is tudom hogy mit kéne tenni
    azt hittem feldogloztam de rájöttem mégse
    nem bújhatok ki az éves sírás alól én sem
    mikor beléptem, bezárult, minden
    csend és sötétség lett körülöttem
    rend a szobályába ahogy 3 hete itthagyta
    minden ugyan úgy, ahogy Ő jónak gondolta
    az asztalon a tárgyai, feltöltött elem...s a fülbevalója
    egy baseball sapka, meg pár toll s ceruza
    hisz a grafit és a tinta volt az Ő ura
    nagy rajzos, deszkás, vidám srác volt
    könnybe lábad a szemem, az emlék... a sors... vért koholt...