A Bloodrayne 1-nek volt valami eszméletlen paráztatós, véres, mocskos, beteg hangulata.
Boll a közelében sem járt ennek.
Egy vámpíros filmet bűn így megcsinálni.
Számomra az Interjú a vámpírral az etalon, nem várom el, hogy ennyire már-már művészien nyúljanak a témához, de ennyire -már bocsánat-, f@szláma módon megközelíteni a témát SZÉGYEN.
Boll szégyent hoz ezekre a nagy PC-s nevekre, de a filmgyártásra is.
Michael Madsen kb. Van Dame szinten van, Kristinna Lokenről sok minden eszembejut -mondjuk 9 és 1/27 folytatása ;-) - de vámpír szerepben egy vicc volt.
Úgy állt rajta a Rayne ruhája mint valami NDK-s agyonkokszolt lassan farkat növesztő úszón a seggbevágós body.
Rayne egy kecses nő... ennek a nőnek nagy feneke van, erős csontjai. Nem mondom, hogy nem lenne egy utolsó dolog "kiszívni a nyakát", de a kecsességtől olyan messze áll, mint Boll a tehetségtől.
Egy dologban igaza van Boll-nak. Egyre "jobb" filmeket csinál. Határozott fejlődés látszik a rendezésben, de erre senkinek sincs türelme, hogy az összes nagyobb játék névben kipróbálja magát, hátha "ez jobb lesz".
Michelle Rodriguez-ről még nem ejtettem szót.
A Lost-ba még belefért, a Resident Evil mogorva kommandósa szerepében is elment, de ilyen fantasy jellegű világban olyan, mint az elefánt a porcelánboltban.
Tudod mi zavart még nagyon?
Az a fajta szerepjátszás amit Madsen meg Rodrigez lenyomott. Látszott rajtuk, hogy már inkább nyúlnának a whiskys pohár után, mint színészkedjenek.
A karatkerükbe nem voltak képesek beleélni magukat.
#32