wanek#100
Walkman: ez egy csak lejátszó, sétálós használatra készített magnó. Tehát nem vesz fel, csak lejátszik. Legalábbis kezdetben ez így volt. A magnóknak pedig ugyebár - legalábbis az asztali magnóknak - az volt a jellegzetessége, hogy fel is tudtak venni... Mellesleg a Compact Casette eredetileg Philips szabadalom volt (ha jól emlékszem). Amúgy a walkman nagyon nagy durranás volt, mert a Sony-t majmolta boldog-boldogtalan gyártó.
Discman: ha szerinted nem olyan nagy durranás, akkor miért nem más kezdte el gyártani? A minidisk-et is említhetnénk, ami ugye egy külön kategória, egyedi tömörítés (Atrac), egyedi lemez (magnetooptikai), és természetesen ebben már felvevős is volt...
Beta: az első nem stúdió termék, vagyis bárki számára hozzáférhető videomagnó a Sony Beta rendszere volt. Ennek volt stúdióminőségű megfelelője is. A VHS JVC termék, és jóval később jött ki. Amikor a VHS megjelent, már a piacon 6-8 fajta szabvány létezett.
A trinitron nem attól trinitron, hogy úgy nevezték el, hanem más a megjelenítési rendszere a többihez képest. És mondhat bárki bármit, mind élettartamban, mind minőségben messze a trinitron a legjobb.
Blu Ray: ezt a Sony egyedül csinálta, ő is szabadalmaztatta, a többi partner csak licenceli.
PS: a logikádat követve: új dolgot nem lehet csinálni, mert úgyis minden anyagi dolog atomokból épül fel... :) De a valóságban persze ennél egy kicsit árnyaltabb a dolog.