BlackRose#28
Na akkor pontosítsunk... az általad leírt model részben igaz a nem angolszász irányítási modeleknél (EU, minusz UK), az USA az angolszász model alapján működik ahol az operativ döntések mint ahogy te is elmondtad 100% a leányvállalat vezetőségén múlik és a negyedéves eredmények árulkodnak a sikerességről vagy éppen a sikertelenségről, ezek után a "központ" léphet, kérheti a vezetőség leváltását a Director Board-tól stb. de ez esetben sem avatkozik be közvetlenül. A stratégiai döntéseket meg a cég központjában dobják össze, de általában a leányvállalatok intenziv közreműködésével hozzák meg, mert azok rendelkeznek a megfelelő információkkal és ezek információk megfelelő értelmezésével az adott területen, lokális piacon. Ami fontos, hogy az angolszász irányítási modelben nincs informális igazgatás, minden pontos előírások szerint történik, általában egy hadosztály jogász közreműködésével, mert a bonyolult és komola jogrendszer ezt megköveteli a fennmaradás érdekében. Különben itt most leírom az EU cégek első és legnagyobb hibáját amikor az USA piacot veszik célba: USA piac NEM LÉTEZIK. Itt kezdődik a szinte rendszeres sikertelen EU központú cégek USA szereplése, az USA 5 piacból áll, East Coast, Central, Mid West, South és West Coast. Minden közepes és nagyobb USA cég így is van fellálítva és a központ általában csak egy virtuális valami, mert ezek a területi részlegek teljessen külön működnek, persze nem egymás ellen, de nagyon nagy autonómiával és a vállalati stratégiát közössen szerkesztik de minden részleg sajátos alstratégiát hajt végre. A másik érdekes dolog az angolszász vállalatirányításban, hogy a cég területi részlegeken kívül kiválasztható tevékenységi részlegekre is osztódik, és pl. a részlegek felelőssek a saját eredményeikért, és pl. mindaddig míg a Microsoft XBox részlege veszteséget termel, de a többi részleg egyetért a központi vezetés véleményével, hogy ez valójában csak hosszútávú befektetés nem pedig veszteség, a nyereséses részlegek kölcsönt adnak nekik a működésük biztosítására, befektetnek, de pontossan tudják, hogy melyik részleg mennyit adott és a jövőben annak alapján fogják osztani a hasznot is, vagyis egyfajta pozitív verseny is van a cégeken belül, mert aki jobban működik annak rendelkezésére is nagyobb összegek állnak. A központi vezetés csak megszavazhatja vagy nem a részleg beadott költségvetését, de a döntésének megfelelően várja el a részleg működésének minőségét is. Szóval egy valami fontos az angolszász rendszerben nincs informalitás. Minden kommunikáció ami a munkával kapcsolatos formális. Ott amikor dolgoznak akkor dolgoznak amikor nem akkor nem. Érdekes, hogy a felelőségi kör is mindég írásban van, másképpen a cég alapszábálaának sértése áll fenn és az soha nem marad szankciók nélkül. Ez mindég is így volt, de a közelmúlt komoly jogi lépései (perek tucatjai) ezt még jobban megszigorították, ma amikor a cég vezetője egy pohár vizet kér a titkárnőtöl annak is irásos nyoma kell, hogy legyen, na jól van ez egy picit túlzás, de majdnem így van. Na de komolyan off topic-ban mentünk. Persze itt a leányvállalat-központivállalat tulajdonjogi szerkezete is közbejátszik, az egyik esetben amiről én beszéltem az amikor a vállalat másik államban alapít leányvállalatot 100% tulajdonban, 100% tevékenységi körrel (vagy annak képviseletével), a másik pedig amit te mondtál, hogy egy vállalat alapít egy leányvállalatot más néven, más tevékenységi körrel és esetleg más tulajdoni struktúrával (pl. 49% az adott állam, vagy valami más cég tulajdona), akkor persze egésszen más szabályok uralkodnak, olyan esetben az adott cég részvényes-tulajdonos és irányítása ezen az alapon tükröződik a leányvállalatra. De ez már egy nagyon komplex téma egy ilyen topic-ba.
Na a lényeg az, hogy angolszász cégnél minden egyéni alapon történik, főleg a felelőség és a hatáskör pontossan meg van határozva, formálissan és egyértelműen.