hPi#16
"A valóság kemény, ha felnő az ember, és sűrgeti az idő, és választás elé kerül, vagy a játék, vagy az élet."
Bocs, de ez baromság. Van munkám, családom, kislányom, szabadidőm - és mégis találok időt, alkalmat, hogy rendszeresen Silkroad-ozzak. Időbeosztás és a családi kompromisszumok kérdése az egész. A játék és az élet nem zárja ki egymást. Akik az "életet" válasszák és ezért a játékot dobják - savanyú, életúnt, szürke emberekké válnak. A játék az élet része.
"Sokan rosszúl döntenek, és elvesznek..."
Elvesztem!!! Valaki találjon meg...
"Az ilyen játékok tönkre teszik az ember Szociális kapcsolat teremtési képességét, azaz nem fognak tudni megszólalni az emberek között."
Többek közt tolmács vagyok.
Ráadásul egy rakás emberrel ismerkedtem meg Silkroad-ban, akikkel azóta élőben is tartom a kapcsolatot. Mind teljesen normális, jókat tudunk beszélgetni.
"A függőséggel eggyett értek, ismerős dolog, reggel 6-tól reggel 6-ig játszani ilyenekkel, 24 órán keresztül."
Nem tartom magam játékfüggőnek, pedig részt vettem már pár 24 / 48 órás lanpartyn. Bár lehet, hogy csak nem veszem észre, hogy függő vagyok és elvesztem.
"Régen, én is sokat játszottam.
Régen..."
Vedd elő és játsz egy kicsit minden nap. Szebbé teszi az életed.
Mellesleg részben igazad volt. Csak azt hagytad ki a szövegből, hogy az igazi veszély azokat a fiatalokat érinti, akiket a szülők a nevelés és velük való foglalkozás helyett ledobnak a PC elé, hogy "nesze játsz, inkább fizetem a havi WoW előfizetést, csak hagyj engem TV-t nézni".