zilahi#21
Én megértem a letöltőket. Sőt sajátos értékrendszerem szerint igazuk is van.
Ugyanakkor nem hiszem hogy az Én igazságom döntő, még csak azt sem hogy egyáltalán figyelembe kell venni.
Mindenesetre Én e szerit élek, és ítélek.
A társadalom e téren meghatározó szereplői, az „istenadta” néptől elvár minden szempontból tisztességes magatartást miközben ezen normáktól Ő, csendes mosollyal az arcán gond nélkül eltér.
Vegyél, fogyassz, fizess! Lehetőleg sokat! Megtévesztésekkel bátran megalapozza piaci pozícióját.
Gyakorlatilag
Röviden: A szerződések apró betűs része miatt, a kéretlen, elkerülhetetlen hazug reklámok miatt, a törvény és az igazság közti szakadék miatt, a mindenre kiterjedő pénzbüntetések miatt. Kereskedelmi médiák ízlést befolyásoló magatartásuk miatt. Multik által lazán kijátszható szabályok, amikért aztán röhejes büntetésekkel bűnhődnek. Esetleg megússzák figyelmeztetésekkel. Minden „hétköznapi” lehúzás miatt amivel mindenki harcol csendes hétköznapjai alatt.
Persze Én azért legyek tisztességes. Ezt hangosan hirdetik. Ne tölts le! Meglepő módon örömmel szolgálják ki azokat akik mégis megteszik. Szélessávú internettel, egyre nagyobb kapacitású dvd-kkel amik ha beismerik ha nem, kevés más dolog indokolja jelenlétüket.
Eközben habzó szájjal lázad a zenés és filmes világ. Teszik ezt annak ellenére hogy milliárdokat fizetnek egymásnak. A fizetés összege már messze nem a teljesítmény váltószáma hanem presztízs kérdése. Míg Ők elvesztett százalékokról mesélnek Én fölöslegesen elherdált pénzről. Egy epizód szerep 6 órás munkája valóban 250.000x többet ér mint ha valaki az életét kockáztatja hogy életet mentsen? Pl Tűzoltó.
Esetleg a zenészek haknijai playback-ről? Ami gyakorlatilag egyenértékű azzal hogy közösen meghallgatják a rajongókkal az előre rögzített CD-jüket.
A zenész mikor dolgozik, koncertnek hívják. Ha élőben teszi örömmel fizetek neki, érte. Ha jó, sokan teszik meg, és megél belőle.
Ennyi a véleményem.