A kőműves mások tégláit rakja.
Az orvosok mások bajait gyógyítják.
A bárpultos másoknak szolgál fel.
A sörgyárak másoknak gyártanak sört.
Ha a makrogazdaságot visszafejted egészen pici szeletekig, akkor látni fogod, hogy nem "egy" Microsoftról, hanem soktízezer emberről beszélünk. Ez a soksok emberke pedig mind-mind a saját boldogulásáért küzd. Ebből kinek bicajra, kinek autóra, kinek jachtra telik/fog telni.
És ha így nézel meg egy gyógyszergyárat, akkor már lehet látni, hogy nem lehetne "ingyér" adni a tablettákat.
A kutató dolgozik, hogy kifejlessze a cuccot. Pénzt kér, enni kér.
A laborosok dolgoznak, hogy teszteljék a cuccot. Pénzt kérnek, enni kérnek.
A gyógyszergyár gyógyszerészei produkálják a cuccot. Pénz, enni.
A gyógyszergyár titkárnője titkárnősködik. Pénz, enni.
A gyógyszergyár vezetője (már ha beszélhetnénk EGY konkrét személyről, ami azért ritkán áll fenn) elvitte a cégét idáig, nem a közjó, hanem azért, mert pénzt kér, enni kér.
Kin akarsz spórolni? Kinek a munkáját tegyük "közhasznúvá", kompenzációk nélkül? Esetleg legyenek az ilyen dolgok állami feladatok? Akkor meg az államnak kell pénz. Az állam pénze az államban lakókból folyik be, akik nagyon nem komálják az adókat.
Nincsen hol spórolnod. Azaz lenne, rengeteg helyen, de ilyenkor nem a cég kiált fel, hogy "MORE MONEY!", hanem az egyes emberek, akik benne dolgoznak.