Informatika és tudomány

  • aqspd
    #93
    egy művem kezdete:

    Meleg, páradús hajnal virradt Adop városára. A nap első sugarai nemcsak az erdőt, de a várost is felkeltette. A még hideg utcaköveket egyre több láb taposta. A férfiak elindultak a mezőkre, az asszonyok elkezdték a baromfik gondozását, a katonák hozzáfogtak a napi őrjáratukhoz. Csupán néhány gyerek futkározott az udvarokon. Nyugodtan aludhattak volna, hiszen akkoriban még nem volt iskola a kisvárosban. Sőt, ez a nap is szokatlanul kezdődött. Az emberek ilyenkor még általában a házakban tartózkodnak. De csak akkor, ha egy szokásos napról lenne szó. Ám a mai nap nem ilyen volt. Az emberek a király érkezésére készültek. A kamasz lányok az utcákat díszítették. A város vezetősége persze azt akarta, hogy lenyűgözzék a királyt. Szemléljük csak meg az igazi Adopot!
    Ha a város utcáira nézünk, azonnal elmegy a kedvünk a sétálástól. Csupán a Fő utca van szépen rendben tartva. A többi igazából nem is nevezhető utcának, hanem inkább csak köznek. Ezek kövezetét magas por lepi. A sikátorok két oldalán apró, kis ablakokkal rendelkező dülöngélő kunyhók állnak, vagy azt sem teszik. Adopot így az ország nyomornegyedének is nevezhetnénk. Ha e kisváros alapján ítélnénk meg az országot, nem sok reményt látnánk. De hát valljuk be őszintén: melyik ország nem rendelkezik ilyen várossal? A főtérre rá se lehet ismerni. Ha városi körutunkat a téren kezdenénk, azt hihetnénk, hogy a városban két külön világ egyesülne. A kör alakú területet márványszobrok övezik. Északi oldalán a városháza gyönyörű épülete áll. Valójában itt folyik az igazi városi élet. Ebben az egy épületben székel a városi tanács, a katonaságnak és a csendőrségnek is itt van a központja. Mögötte egy istálló van fenntartva a csendőrség számára. A kaszárnya e csodálatos épülettel szemben magaslik ki az apró szobrok közül. A teret sok kis apróbb épület övezi.
    Végre mindenki végzett a munkával, és elfoglalta a helyét. Vártak, de a király nem jött. Helyette a herceg érkezett. Ám ő furcsa mód a hátsó kapun érkezett, így „megcsodálhatta” a város igazi oldalát. Estefelé már senki se ácsorgott a Fő utcán. A férfiak nagy része a kocsmában felháborodva üvöltözött, ugyanis időközben kiderült, hogy a herceg jött meg. A két leghangosabb fickó a pultnál ült.
    - Szóval te a herceget véded?
    - Nem, de értsd meg, hogy a király óhajtotta így.
    - Az én fiam a tábornok apródja, és nemrég tért haza a városházáról friss híreket hozva. A tanács amellett határozott, hogy a herceget a legmagasabb ponton helyezzék el, eleget téve kérésének, miszerint itt szeretne aludni.
    Erre a kijelentésre a vendégek egy része el is indult a Domb-házhoz, ahogy ezt a helyet a helyiek nevezték. A legrészegebbek viszont a kocsmában maradtak. A pletykálás egészen éjjelig tartott. Senkinek sem volt mire támasztani kijelentését. Annyi volt, bizonyos, hogy Sur herceg az éjszakát a városban tölti. A részegek egy része sajnos már nem tudott hazakóvályogni, így párnakánt használva a pultot a sörházban aludt. Eközben a kisvárosban egy árny mozgott a Domb-ház felé…

    Már pirkadt, mikor a dombról egy sikoly ébresztette a városka lakóit. A herceget, Surt meggyilkolták! A város vezetősége fel volt háborodva, nagy részük elviharzott a városból. Mindnyájan számítottak a király érkezésére. Ő pedig nem tűrt kegyelmet, ha a fiáról volt szó. Így is lett: déltájban megérkezett maga a király. A városban maradt képviselők és a polgármester a városházában várták a király büntetését. A herceg holttestét eközben kivitték Adopból. Az uralkodó nem is tétlenkedett, egyenesen a városházába sietett. Hamar ítélte el a képviselőket. Java részét börtönre ítélte, a polgármestert pedig magával vitte a fővárosba, ahol az üres zászlórúdra kötöztette, így vetve véget az életének. De nemcsak a város vezetőségére, hanem magára a községre is megharagudott. Beküldte a városba katonáit és átvette az uralmat. A férfiaknak napkeltétől napnyugtáig a földeken kellett dolgozniuk, míg az asszonyok egész nap a várost tisztították. A gyerekeknek kötelező volt minden nap iskolába menni. Így nem csoda, ha a város lakói megharagudtak a királyra. Mégis szó nélkül engedelmeskedtek uruknak. A kamasz fiúknak fát kellett vágniuk, egy részüket pedig elvitték katonáknak. A lányok a királyi tanácstagok cselédei voltak. A fiúk és a férfiak egy összeesküvésen törték a fejüket és bosszút forraltak a király ellen.
    - Talán ha megtalálnánk a tettest, aki megölte a herceget, a király visszaállítaná korábbi életünket.
    - De ki tudja már, hogy hol van az a fejvadász?
    - Akkor fel kell lázadjunk. Holnap reggel a város kapuinál visszafordulunk, a szerszámainkkal pedig legyűrjük a katonákat. Ezután betörünk a városházába, és követeljük a törvények visszavonását. Kitűnő terv!
    - És ha még több Katona jön?
    - Biztos, hogy jön. De azután már az utcáinkról rájuk tudunk támadni, ha sikerül őket a Fő utcára csalni.
    - Remek! Akkor holnap lesz a nagy nap…

    Van folytatása, de azt még nem ellenőriztem át. sry