#85
Amúgy van itt mégegy szép kis dogma manapság, amit úgy hívnak, hogy demokráció. Az új értékmérő, amit valami abszolútnak tekintünk, mint a földmérő a Párizsi Méterrudat, csak azzal a különbséggel, hogy a földmérő pontosan tudja, hogy a méterrúd hogyan, és mitől abszolút, nekünk azonban fogalmunk sincs, hogy a demokrácia honnan nyerte képráztató ragyogását.
De ehhez, hogy megértsük csak meg kell kapargatni a történetét, és máris megértjük, hogy a demokrácia ezt a soha nem álmodott karrierjét tulajdonképpen két 20. századi fenegyereknek Hitlernek, és Leninnek (meg persze követőinek) köszönheti. A demokrácia, mint társadalmi rend ugyanis a legbiztosabb berendezkedés egy központi személyi hatalom ellen RÖVIDTÁVON, ám ha hihetünk az ókori filozófusoknak, akkor éppenséggel a tömeges zsarnokság majd pedig türannisz melegágya hosszútávon. A demokráciát kis tömegekre találták ki, és ott is csúnyán megbukott. 6 milliárd embernek, de akár 10 milliónak is életveszélyes szörnyszülött. Hogy a világ élhető maradjon el kell felejteni az egyént, mint politikai, gazdasági tényezőt. Csak az állam számít, annak kell stabilnak, és erősnek lennie, mégpedig a világgazdaság egyetlen globalizált államának. Az egyénnek pedig a lehető legnagyobbra kell növelni az mozgásterét, szabadságát, de meg kell fosztani minden politiakai vonatkozásától. A törvényeknek kell szentséget, és értéket tulajdonítanunk, és nem az egyéneknek, ám, hogy az egyének jól jöjjenek ki ebből a helyzetből, mert elvégre a törvények egyedli értelme az egyének minél nagyobbfokú kibontakoztatása, ezért nagyon megfelelő törvényeket kell találni.
#85