halgatyó#76
Nem akarok megmondóember lenni, csak a figyelmet szeretném ráirányítani erre-arra (=véleményem). A terjedelmi korlátok néha eléggé pongyola fogalmazást eredményeznek.
Ha a történelem menetét végigkövetjük, jól látható, hogy a hatalom (kiráy, kormány, stb) mindig is két irányba harcolt: egyfelől a külső ellenség (pl. másik ország) másfelől a saját népe ellen.
Nem akarom most a párhuzamot ragozni egyes mai szövetségek és a "szent szövetség" között.
Az, hogy egy hatalom mekkora %-ban tart a külső ellenségtől és mekkora %-ban a saját népétől, ez sokmindentől függ. Ahogy a világ kezd egységesebbé válni, egyre inkább a belső ellenséggel szembeni harc válik majd dominánssá. Ennek jelei ma is megfigyelhetők. Pl. Bush elnök A 21. századot az ún. terrorizmus elleni harc évszázadának nevezte.
Szembeötlő, hogy az ún. rednszerváltás ill. a szovjet világrend letérdelése óta milyen mértékben nőttek a különbségek ember és ember között (pl. Magyarországon is). Az is szembeötlő, hogy bár az igazi nagy ellenség térdrehuppant, a nyugati világ fegyverkezése mégsem csökkent, sőt mintha növekedett volna. Hmmm...
A hatalom gyenge pontja a történelem során mindig az volt, hogy embereken alapult. Ez nagyon összetett kérdés, érdemes átgondolni. (Benne van az, hogy több uralkodó pusztult el a saját emberei kezétől, mint az ellenségtől, benne van a feudális anarchia kialakulásának folyamata és hasonlók, benne van az inkvizició fokozatos bukása, a polgárosodás térhódítása, és még rengeteg minden. A társadalmi fejlődést nagyrészt az tette lehetővé, hogy a hatalomnak mindig emberekre kellett támaszkodnia.)
Attól tartok, hogy ezen fog változtatni ez a robotizált harci rendszer. A következmények (általam) beláthatatlanok.