• pemga
    #34
    Ezt úgy hívják inkumbens szolgáltató. Iszonyatosan nagyok lennének az átállás költségei (kiesett munkaidő included!). A titkárnői applikációk területe egy dolog, kis tanulgatás, valami. De a rendszereket karban kell tartani, egy linuxos admin aki ért is hozzá drágább mint egy windowsos hiszen abból tömegtermelés van. Ezért is az állami szektorokban történnek legelőször az átállások (pl. München önkormányzat, magyar bíróságok, stb.), mert ott "önkéntesek" hajlandóak megcsinálni ezeket lelkesedésből és pusztán az hogy nem kell kicsengetni a licenszeket visszahozza magát. De azt tudni kell, hogy ezeken a helyeken általában régi winek futottak, amikre már régóta nem volt semmilyen support. Tehát egy versenyszférás cég azért kicsit máshogy néz ki belülről. Az átállási költségekhez tartozik még a sok belső/egyedi fejleszétsű cucc, amit úgyszintén át kell írni, vagy keresni kell valami mást helyette és adatokat migrálni. Ez idő és pénz úgyszintén, és igazából ez adja a költségek legjelentősebb részét. Ez van tehát most.

    De hogy jutottunk el idáig?. Iiiiszonyatosan jó sales tevékenységük van/volt mindig is. Így érték el pl. réges-régen azt is, hogy az eredetileg IBM részére írt (mások szerint összelopott) MS DOS-t nem eladták, hanem licenszelték. És ennek ellenére minden asztali pc-re amit eladott az IBM (akkoriban _A_ pc szállító cég) ott figyelt a cuccuk. Az IBM-nek később lett saját (aki fogta, tudta) jobb felületük a OS/2, megelőzve a Win verzióit. Vagy épp az Apple féle MacOS-ek, a nagy GUI ős, Steve Jobs PARC-os gyűjtésének egyik nagy gyermeke. :)) Az MS ereje lemosta (?) ezt is, meg az olyan nagyon szép rendszereket mint az AmigaOS (zenészek kedvence), vagy a Mac (ami meg a grafikusok kedvence :)). Szerintem ennek a gyökerét a hmm. kreatív szerződésekben kell keresni. Ha meg már elérték a kritikus fogyasztói tömeget, onnantól nehéz kibillenteni a nagy költségvonzatok miatt.