#37
Cat: nálad a pont. Ameddig egy vidókártya kénytelen az operatív tárra hagyatkozni (azaz egy szűk keresztmetszetű és jellegéből adódóan lassú buszon kommunikálni vele, ráadásul ütemező és szinkronizáló algoritmusok tovább kénytelenek lassítani ezt a folyamatot) Hiába egy-egy kártya vagy az őt kiszolgáló buszrendszer teljesítmény-növekedése, hiszen továbbra is az operatív tár marad központban, melynek teljesítménye szintén egyre növekedik, és nagyságrendekkel elhúz a hozzá képest vérszegény teljesítményt leadó busz mellett. Amint látszik a jelenlegi rendszerek (értem ezalatt az opeartív tár-> busz-> I/O eszköz vagy periféria felépítést) egyrészt pazarolják az erőforrásokat - a busz egyik oldalán az operatív tár folyton várakozik - míg maga a busz sosem tud kívánatos teljesítményt nyújtani, állandóan terhelt, ráadásul a keresztülpréselt kevés adatmennyiségből a busz végén lévő videókártyának - óriási számítási teljesítményt nyújtva - pillanatok alatt kell(ene) 3D-s grafikát előállítani. Ezért - mivel a busz szűk keresztmetszete sosem tágítható kellő mértékben - a fejlesztők másik módszere a trükközés (kártyára szerelt memória, a buszra kerülő adatmennyiség optimalizálása, a számítási teljesítmény növelése egyre ravaszabb GPU architektúrákkal, valamint újabb és hatékonyabb 3D függvényekkel melyek kevesebb adatból is képesek hatékony megjelenítésre stb.)
A 3D-s képmegjelenítő rendszerek napjaink csodái, még annak a ténynek ismeretében is, hogy az új megoldások mindig csak arra jók, hogy a régi játékok jobban fussanak a gépeinken.
#37