Munkas#46
Ahogy elnézem több kérdés is felmerült a cikk kapcsán.
Először is az emberek fejében az urán összekapcsolódott a radioaktivitás fogalmával, ami jelen esetben félrevezető. A szegényített fém urán radioaktivitása, kisebb, mit mondjuk azonos tömegű magyar széné vagy kálium műtrágyáé stb. Ez tény, tovább nem is érdemes vele foglalkozni: mérgező hatását nem a sugárzása okozza, hanem kémiai jellege (mint nehézfém).
Ráadásul ahhoz, hogy károsító hatását kifejthesse szervezetbe kell jutnia. Az nem elég, ha pl. tapogatják, mivel fém állapotban igen stabil. Felhasználása ugye kétféleképpen szokott történni, lövedékként és páncélként, de ez szempontunkból végülis mindegy. Ui. az szokott történni, hogy mikor egy lövedék becsapódik, a mozgási energiája részben hővé alakul ami a becsapódás környezetében elpárologtatja, ill. elégeti az anyagokat (ezt demonstrálják a háborús filmeken nagy robbanásokkal), így akár lövedék volt, akár páncél akár mindkettő mindenképp aeroszolként és uránoxidként a levegőbe jut. Akik az eltalált tankban ültek azoknak ez gyakorlatilag lényegtelen, hiszen rájuk nézve a mechanikai és hőhatások sokkal nagyobb (többnyire végzetes) veszélyt jelentenek, mint némi nehézfém mérgezés.
A katonák inkább avval próbálták magyarázni a dolgot, hogy a kilőtt harckocsihoz kapcsolódó tevékenységek (mentés, átvizsgálás, eltávolítás stb.) során jut a tüdejükbe és a bőrükre az urán. Utólag azért kiderült, hogy ez a hatás sem volt olyan mértékű, mint amilyennek a média beállította, viszont sok embernek munkát adott (jogászok, köztistviselők, orvosok, kutatók), így fújódott a lufi. És néhányan még mindig feldobják a témát, mert érdekes. Emiatt a cikkben is van néhány csúsztatás, pl. az urán egészségkárosító hatása az egyik legjobban tanulmányozott dolog, és szinte mindegyik nehézfémről elmondható, hogy hatásukra megindulhat valamilyen mutációs folyamat.
Az igazság az, hogy az urán nem mérgezőbb és nem is rákkeltőbb, mint mondjuk a volfrám, amit már mi is használunk az orosz tankok ellen a II. vh-ban.
Arra is kíváncsi lennék, hogy honnét származik az az erősen megkérdőjelezhető infó, hogy több tízezer katona feküdt emiatt kórházban. Az igazság inkább a több tíz körül lehet.
Az meg, hogy régen miért volt kevesebb rákos eset az azért van, mert az orvostudomány és kapcsolódó dolgok fejlődésével mindig mások a leggyakoribb halálhoz vezető betegségek. A középkorban a járványok vitték a prímet (amit a csatornázás és az általános higiénia szorított vissza), aztán a múlt század elején már a fertőzésektől halak meg legtöbben (a sterilizálás és antibiotikumokig), ezek visszaszorulásával kerültek előbbre a rákos elváltozások, aztán mostanra már ezeket is überelik a keringési rendellenességek. Persze közben az átlagéletkor egyre nőt. Nyilván korábban is volt aki rákban halt meg, de a többségnek nem volt ideje rákot kapni, mert előbb meghalt másban. Most az a helyzet, hogy minden negyedik ember valamilyen rákban hal meg, így könnyen elfordulhat hogy a százezer iraki megszállóból néhányan rákos betegségbe estek. Nem az urán miatt, hanem mert ez az élet rendje (valamitől meg kell hani).
Aztán van még egy fontos jelenség amiről a média nem hajlandó tudomást venni. Ez pedig az, hogy ha elkezdenek vizsgálni egy új jelenséget az mindig pozitív eredményt fog hozni egyszerűen azért mert korábban a vizsgálat hiányában a pozitív eseteket sem ismerték fel. Pl. ilyen volt Csernobil után is a pajzsmirigyrák. ’86-ban találtak vagy 3000 új esetet Ukrajnában, és hiába mondták a szakemberek, hogy egy ilyen rák kialakulásához hosszú évek kellenek, nem foglalkozott vele senki, csak avval, hogy ezrek „betegedtek meg” a sugárzástól (ami persze nem volt igaz. Persze évek múlva szépen kimutatható volt, ahogy erre a sokezres mintára lassan rárakódott még 5-600 szinte minden esetben kezelhető pajzsmirigy elváltozás, de ez akkor már senkit sem érdeket. És még sok példát lehetne sorolni, amivel ilyen módon megtévesztik a hozzá nem értő embereket.