• BiroAndras
    #249
    "a, csak úgy mellékesen: Vassy egyik kísérletében vagy egy igen súlyos módszertani hiba is. Nevezetesen a forrási idő mérésében. Ugyanis nem azt mérte, hanem a forrási hőmérsékletet. Ilyen alapon a víz és az olaj között sincs különbség..."

    A forrás nem hirtelen indul meg, hanem fokozatosan: előbb néhány buborék száll föl, aztán egyre több, majd a víz kavarogni kezd, végül hevesen mozog és pezseg. Melyik az a fázis, amelyet már forrásnak nevezhetünk? Illetve, ami esetünkben fontosabb, miképp tudjuk elérni, hogy a víz megfigyelése közben az órát mindig ugyanannál a fázisnál olvassuk le?
    Ha szubjektív megfigyelésre hagyatkozunk, akkor félő, hogy az eredmény nem annyira az objektív történéstől, hanem saját várakozásunktól függ. Ezért mi a melegített víz hőmérsékletét folyamatosan mértük, és meghatároztuk azt az időpontot, amikor a víz éppen elérte a 95 Celsius-fokot. Ekkor a víz még nem mozog olyan hevesen, kevéssé befolyásolja a mérést, hogy a hőmérő az edénynek melyik részén van, így vehetjük az egész pohár víz hőmérsékletét 95 Celsius-fokosnak. (Magától értődik, hogy a kiindulási hőmérséklet mindig ugyanaz volt.) Ezenkívül becsléssel meghatároztuk a forrás időpontját, pontosabban azt az időpontot is, amikor a víz teljes térfogata pezsgésbe jött. Aki ezt a megfigyelést végezte, az viszont nem tudta, hogy a harminckét egyforma pohár közül melyik tizenhatban van pi-víz. (Ezt az eljárást nevezik vakpróbának.)


    "Mindkettő - a betáplált megegyező energiamennyiség által - ugyanannyi idő alatt éri el a 95 fokot."

    Nem feltétlen, hiszen a PI-energia ezt akár módosíthatja is. Ebben az esetben te is a "materializmus" csakpdájába estél.