-
shabba #20 Igazán nagy sebességet csak úgy lehet elérni ha új hálózati infrastruktúrát építenek ki a jelenlegi rézkábel alapúhoz képest. Ennek alapja az optikai kábel, ami vagy nagyon közel kerül a fogyasztóhoz, vagy teljesen elér hozzá, persze utóbbinál még jobbak az elérhető eredmények.
A cikkben említett büdzsé, 20 millió font/20ezer ügyfél alapján 1000 font/user a beruházási érték. Ez már elégséges lehet arra hogy új optikai infrastruktúra épüljön ki az előfizetőkig. Manapság erre legköltséghatékonyabban az PON-t használján ami a Passzív Optikai Hálózat rövidítéséből jön. Ennél a megoldásnál nem dedikált kapacitást kap az előfizető(mint pl. ADSL-nél) hanem egy közös optikai kapacitáson osztozik adott számú ügyfél(mint pl. kábelnetnél).
Többfajta PON változat létezik, a legrégebbi a BPON itt a sebesség 155-622Mbps/155Mbps között van és ez oszlik szét maximum 32 előfizető között. Az előfizetőnél lévő végpont természetesen egy 100Mbps-es ethernet végpont, és hogy milyen sebességű csomagot kap az már a szolgáltatón múlik. Ilyenből sok millió installált végpont van világszerte. A G-PON a legújabb, de még csak inkább teljedő fázisban lévő technológia, itt 2.5Gbps/1.25Gbps kapacitás osztódik jellemzően szintén 32 felé, de ez lehet akár 64-128 hogy költséghatékonyabb legyen. Ezenkén a PON-oknál jellemzően nem csak két csatornát használnak adásra és vételre, hanem opcionálisan létezhet egy harmadik broadcast is. Ezt a jelet mindenki szórásban megkapja, ahogy pl. kábeltv esetén a tv jelet, épp ezért tökéletesen alkalmas a régi szabványos analóg kábeltv-s jelátvitelre, így tökéletesen alkalmas a tv-jel átvitelére pont úgy mint kábeltv esetén koaxon. Ez még tovább növeli a felhasználhatóságát, hisz digitális TV sugárzással kombinálva több száz jó minőségű akár HDTV minőségű csatornát is kaphatnak az ügyfelek a netes sávszélesség zavarása nélkül. Persze az adatcsatornát fel lehet használni IPTV-re és más interaktivítást megkövetelő, pl. VoD szolgáltatások igénybe vételére kombinálva a párhuzamos TV szolgáltatással.
A legelterjedtebb PON változat az E-PON vagy GE-PON. Ez egy gigabites szinkron kapcsolódást oszt szét jellemzően 16-32-64 ügyfél között. A hatékonysága közel sem olyan magas mint G-PON-nál de úgy 800Mbps az kapacitás ami szétosztható, 32 előfizető esetén ez is akár 25Mbps/user kapacitásra elég. Ázsiai országokban ez a legelterjedtebb kapcsolódási forma optikai megoldásoknál, ezen alakítanak ki 100/100Mbps-es internet csomagokat. Költséghatékonysági okokból általában lespórolják a harmadik broadcast csatornát így ha TV szolgáltatást is nyújtani akarnak akkor csak az IPTV marad az adatcsatornából kialakítva. HDTV minőségű IPTV-hez azért ez a 25Mbps/user érték már elég határeset, oda jobb választás a G-PON. Egyébként az utóbbi hónapokban jelentette be pár gyártó hogy nekiláttak a 10 gigabites E-PON szabvány elkészítésnek, és épp a napokban szavazta meg a IEEE hogy hozzálássanak az szabvány kimunkálásához, ami úgy 2010 körül várható hogy kézzelfogható termékként realizálódik.
Egy nemrég megjelent új alternatíva ami inkább még csak szabványosítás előtti kísérleti fázisban van a WDM-PON. Ennél ahogy a neve utal rá minden végpont egy dedikált külön csatornán érkező jelet kap. A mostani tesztelésnél használt eszközök 16 csatornán 100Mbps-et visznek át a végpontra lakossági alternatívánál, de a gigabit is megoldható üzleti ügyfelek esetén. A PON egyik előnye hogy ahogy a neve is utal rá passzív megoldású így nem igényel aktív áramellátást azokon az osztódási pontokon ahol az egyes előfizetők optikai kábeleit leágaztatják. Ez pedig komoly fegyvertény kisz 1xűbb az infrastruktúra. A WDN-PON ezt még tovább növeli azzal hogy dedikált kapacitást ad a végpontokon szemben a többi PON osztott erőforrás megoldásaival, ezzel kvázi egy hybrid megoldás ami egyesíti a PON passzív tulajdonságait és az aktív ethernet dedikált kapcsolódását.
Ha az előbb említett 1000 font/user beruházási mutató alapján tippelnem kellene akkor vagy G-PON vagy E-PON lenne az ami szóba jöhet. Persze konkrét technológiát nem említ a times cikke így max találgatni lehet, de ha teljesen optikai alapú akkor igazán csak ezek jöhetnek szóba. Ezekkel 100Mbps-es Ethernet végponton maximálisan ekkora csomag alakítható ki, szóval épp ezért a 2Gbps messze nem reális. Már ott nem reális hogy az csak két darab gigabites kapcsolódással lehetne kialakítani aminek semmi értelme.
Amit el lehet érni legnagyobb kapacitás előfizetőnél az a szimpla gigabit. Ezt PON mellett nem igazán alkalmazzák, maximum üzleti kapcsolódásnál, ott lakosságinál 100Mbps a plafon. Gigabitet igazán csak aktív ethernet kapcsolódásnál szokás kialakítani, de aktív ethernetnél még a 100Mbps-is ugyanúgy egy alternatíva. Az aktív ethernet esetén egy Ethernet switch és egy user oldali végpont között kell a kapcsolatot megteremteni. Ez ha nagyon kicsi a távolság, pl. egy apartman épületen belül kábelezve lehet a kábel akár UTP is, de nagyobb távolságra csak az optikai kábel marad. Egy gigabites kapcsolat esetén egyértelműen optikai szálon kell kialakítani pont-pont kapcsolódást az előfizetőig ami roppant drága mulatság lesz. Épp ezért az ezen kapcsolódások jelenleg nem igazán elterjedt megoldások. Csak ott érdemes ilyen csomagot kialakítani ahogy nagyon optimálisak a körülmények így a legköltséghatékonyabban lehet kialakítani. Pl Hong Kong-ban kínál ilyet egy szolgáltató nem túl olcsó. Az igen egyedi körülmények teszik ott lehetővé azt hogy egy egész városra kiterjedő aktív ethertnet hálózatot építsenek ki. Először is csak azon felhőkarcoló apartman épületekben biztosítják a szolgáltatást ahol nagyon sok előfizető öszpontosul igen kis területen, így nagyon költséghatékony szolgáltatni. Ráadásul mivel a város igen kis alapterültetű és sűrűn beépített ezen felhőkarcolók egymáshoz igen közel vannak, így ezek hálózatba kapcsolása szintén csökkentik a szolgáltató hálózat építési költségeit. Ilyen optimális körülmények csak hasonlóan sűrűn beépített, jó vásárlóerővel rendelkező városokban lehetséges, épp ezért nincs is túl sok ilyen jellegű hálózat világszerte.
És akkor rátérve az eredeti felvetésedre. Attól mert a felhasználókhoz ilyen nagykapacitású végpontok épülnek ki, nem teszi evidenssé hogy ezzen lineárisan megnövelt up-down link felhordó vagy gerinchálózati kapacitások is létesüljenek. Ezek a lakossági szolgáltatások ugyanúgy best effort jellegűek mint bármely másik internet szolgáltatás. Pl. egy 100Mbps-es japán kapcsolódás esetén egy 32 felé osztott E-PON-on lóg egy előfizető ami 800Mbps közös kapacitást jelent. A központban vagy egy olyan több E-PON-okat összefogó eszköz ami akár 20-40 ilyen E-PON csoportot szolgál ki. Szóval egy ilyen eszközök már 40x32=1280 előfizető osztozik. Egy ilyen eszköz uplinkje jellemzően több gigabites kapcsolat, ritkábban 10gigabites. De jellemzően 1-2db gigabites uplink van. Utána több ilyen eszköz uplinkje aggregálódik egy switchben ami lehet hogy további gigabites, jobb esetben 10 gigás uplinkbe fut, ami már elér egy gerinchálózatra ami jellemzően 10 gigabites, esetleg többször 10 gigás.
A best effort jelleg miatt nem kell túlzottan brutális uplinkeket kiépíteni. Pl. a Hong Kongi ISP-nek van úgy 1 millió ügyfele jellemzően 100Mbps-es kapcsolódással. Ha ezt felszorzod az összes user oldali össz kapacitás 100Tbps ami tényleg brutális mennyiség. A gerinchálózati szakaszok ettől még ugyanúgy Nx10Gbps-esek ahogy más távközlési szolgáltatóknál világszerte. Pl. ennek a Hong Kongi ISP-nek is csak egyetlen 10Gbps-es port kapcsolódása van az ottani IX-re, mint ahogy pl. idehaza fatávnak a BIX-re.
Attól mert egy előfizetőnek nagysebességű kapcsolódása lesz, még nem jelenti azt hogy azzal arányosan többet is fog letölteni. Márpedig az adatmennyiség határozza meg a gerinchálózati kapacitás szükségességét. A letöltések mennyisége egy fogyasztónál a szokásaitól függően igen tág határok között mozoghat, de jellemzően egy idő után beállnak egy szintre. Ha valaki pl. 512kbps-es kapcsolat mellett havi 20GB-ot töltött le, az jellemzően nem igen fog ennél szignifikánsan többet tölteni akkor sem ha 2Mbps-es vagy ha 100Mbps-es kapcsolatot kap. Ha az volt a szokása hogy mondjuk letöltött heti öt sorozat epizódot meg webezett mellett, az attól mert 100x gyorsabb kapcsolatot kap a feneke alá nem igen fog jelentősen megváltozni. Tök fölösleges lenne 100x több dolgot letölteni, hisz megnézni úgysem nézne meg többet amit eddig.
A nagyobb végponti kapacitások kialakítása igazából a szolgáltatók részéről lehet fontos, hisz ezzen nőhet az eladható szolgáltatások köre, hisz megjelenthet az IPTV akár HD minőségben is. a VoD szintén akár igen jó minőségű videoanyagok formájában. Videotelefon, hangszolgáltatások és még egyéb további értéknövelt szolgáltatások csomagba építésével juthat a szolgálató ez által további plusz bevételekhez. Abban hogy az előfizető a netről többet töltsön, pl. warezt a szolgálató nem igazán érdekelt(főleg ha rontja a saját fizetős szolgálatósainak értékesítését). A szolgáltatót nem az motiválja a fejlesztésben hogy az előfizető adatszolgáltatásban még többet töltsön le és ennek akar megfelelni. A szolgáltató a fizetős szolgáltatások körét igyekszik bővíteni hogy azokból újabb plusz bevételekhez jusson.
Na ez jó hosszú lett, igen türelmes lehetett az aki végigolvasta. :)