#34
Mint őskövületet, aki a nyolcvanas évektől megélhette a számítástechnika hétköznapokba bevonulását, nem kis szentimentalizmust érzek a témával kapcsolatban. Azt gondolom, tisztán érzem és értem a két tábort és a "felosztást" is (cracker/hacker).
Nehéz elképzelni ezt a világot egy mai fiatalnak. Nehéz azt látnia, hogy a "hacker lét mögött" inkább az elmélyült szakmai tapasztalat és a hasznos, (tanulással, sok kísérletezéssel és javarészt rátermettséggel, tehetséggel) megszerzett tudás van. A szakmai józanság, azt gondolom, erősen kötődik az ember elégedettségéhez. Aki megtalálta a szakterületét és eredményes, hasznos munkát végez benne, egyre kevésbé vágyik a "sötét" oldal csábítására.
Számomra hacker az az ember, aki levezényli a "Kína szindróma"-ban az atomerőmű katasztrófájának megakadályozását. Hacker a "Cápa"-ból a zöldfülű biológus és hacker a tizenéves önmagam is, amikor kinyertem egy kéziszámítógép (gyárilag a ROM-ba égetett) programjait (holott a tervezői ezt nem igazán tették lehetővé a felhasználók számára).
Az köti össze ezeket a személyeket, hogy a felhalmozott tapasztalatukkal valamit megértettek és úgy tudták összerakni az apró építőköveket, hogy az túlmutatott az átlagembertől elvárható tudásszinten - így az átlag képességein jelentősen túlmutató eredményt értek el.
A fogalomzavar javarészt a tájékozatlanságból ered és abból, hogy nem tudnak a mai fiatalok semmit a húsz-negyven évvel ezelőtt tizenéves emberek gondolkodásáról, az akkori élményeikről.
-=ZR=-
ui1.: Kevin Mitnick alapvetően nem szimpatikus figura; olvasva a könyvét, inkább elgondolkodtam azon, ennyire buták lennénk-e mi, átlagemberek.
ui2.: Én hacker vagyok, ha annak lehet tekinteni egy olyan embert, aki bizonyos műszaki területeken többet tanult, tapasztalt és kísérletezett, mint más. Ez alapvetően nem kötődik semmilyen informatikai területhez.
#34