BlackRose#6
Hosszúéves szoftveripari tapasztalatom azt mondja, hogy az informatikai munkaerőpiac nagyjából 3 részre osztható.
Az 1. a lelkes számítógépszerelmesek tábora, ezek nagyjából még az egyetemi évek allatt dolgoznak részidőben és amikor végeznek már megvan a munkahelyük, de általában szerelemből ülnek a gép előtt és a pénz másodlagos számukra, úgy 30+ éves korig, amikor jönnek a gyerekek meg stb. és ekkor veszik észre, hogy jócskán alulfizetve dolgoznak már évek óta. De vannak közöttük olyanok is akik nem végzik el az egyetemet, mert valahól útközben elvesztik érdekeltségüket az egyébként elég gyenge oktatási szint miatt, és persze a részidőbeli munka átalakul teljes munkaidőt követelő munkává persze szeretik csinálni, meg még pénz is jön és ezek kb. 30 évet betöltve döbbennek rá, hogy azért elkellett volna végezni az egyetemet, mert most így diploma nélkül hiábba a tudás nem igen van esélyük magasabb fizura, de a gyerekek és a család pénz nélkül nem igen boldogul.
A 2. az egyetemre járó "gépemberek" akik nem igen használják agyukat de nem is törekszenek, végigjárják az előirt utat, lenyelik a leckéket és fejből kiköpik, elég könnyen végzik el az egyetemet, és a pénz már fontos számukra, mert szerelem az informatika iránt soha nem is volt nálluk, de valamit végezni kellene és miért ne lenne az informatika, hisz jó fizuk vannak, bár ezt lehet mindenhol hallani. De ezeknek nem igen jut a pénzből, ezek inkább lesznek a friss diplomás munkanélküli informatikusok, mert álapjában elég keveset lehet velük kezdeni, ezért mindenki kerüli őket (tisztelet a kevés kivételnek).
A 3. na ezek a kereskedők, a marketinges kereskedők akik eladják a hardware-t a software-t a megoldásokat stb. Ezek tartják a nagy PR dumát és ezek teszik zsebre a pénzt. Az 1. nélkül ugyan nem tudnának sem mit eladni sem miről dumálni, de ők ellenörzik a piacot és töllük függ az 1. és a 2. sorsa.
És miért van ez így, hát nem tudom, de szerintem a szakma a hibás. Ugyanis, míg a jó szakemberek a lelkes srácok marginalizálva vannak és sok esetben ahogy valaki lennt írta Londonban kezelik a mosogatógépet (mert 200 rugóból nem lehet eltartani a családot, iskoláztatni a gyerekeket és fenntartani a szakmai szintet), addig a második csoportra írtózatos összegeket költünk az oktatáson keresztül, majdnem nulla megtérüléssel, a harmadik csoport az informatikai kereskedők meg marketingesek, Mercikben és BMW-kben mennek ki a röptérre, hogy privát repülőgépen utazzanak le valami fontos üzleti bla bla bla-ra, és eközben olyan üzleteket kötnek amelyek azt a kevés igazi szakembert a megfelelőnek teljessen ellenkezőleg alkalmazva rogyásba sodorva teljessen elértéktelenítik az informatikát. Pedig az informatikában óriási esélyek rejtőznek és itt nem csak az olcsó ázsiai kóderekre gondolok, az informatika egy olyan széles terület, ahol tudástól, tapasztalattól és helytől függően mindenki megtalálhatja a saját aranyforrását, mindenki aki komolyan fogja fel és aki komolyan áll hozzá a munkának és mindenekelőtt mindenki aki komolyan de nagyon objektíven méri fel az informatika úgynevezett nagy képét (big picture) de ehhez kell némi üzleti (business) fonál is, kopasz programozással már tényleg nem lehet pénzt keresni, de az informatika még véletlenül sem egyenlő a kopasz programozással, akármennyire is ezt magyarázzák a felsőoktatásban és még sok más helyen is.
Ja és a legnagyobb hiba, az, hogy 3 éves gyakorlat van ahová kell, de legtöbb helyen teljessen felesleges, ez pedig egyenessen a cégek (olvasd HR-esek) hibája, ugyanis nem a HR-es kell, hogy alkalmazzon, hanem a manager a team leader stb. és ha valaki ezen a pozíción nem tudja, hogy mire van szüksége, akkor már régen nagy a baj...