Az internet abszolót alkalmas lenne egy részvételi demokráciára. Monnyuk a közösségek nagyságát le kéne szűkíteni, 10 milkó ember ne szavazzon a Kispálpusztai elkerülő bicikliút központi költségvetésből történő támogatásáról.
De ez az erőművi kérdés is jó. Az internet átalakította a kommunikációt. Az eddigi monolit tömegkommunikációt felváltotte, egy szerteágazó össszefonódó, kisebb részekre tagolható, korlátlan , interaktív és főleg kisebb közösségekre méretezett kommunikáció. 2 Milkó ember (ahányan a győzike sót nézték ugye a tmegtájékoztatón) marha sok lenne egyetlen csetszobában, de megvan a lehetőség, hogy mindenki megkeresse azt akivel közös témájuk van, és saját informatikai térben legyenek. Az eredmény kis laza közösségek.
Namármost vissza az erőműhoz. Pl Finnországban, minekután százak fagytak meg a hidegben rájöttek, hogy nem jó, ha csak néhány nagy erőmű van, ezért ott pl nekiálltak kissebbeket építeni, amiket már egy kisebb közösség is bevállalhat! Szal van rá példa, hogy nem csak a kommunikáció, hanem az anyagi infrastruktúra is decentralizálható!
Sajna a hidegháború után elfelejtettük, hogy Marx és Engelsz a műveit nem valami horror scifinek szánta, hanem az akkori valóságból, a kapitalizmus kizsákmányoló természetéből kiindulva írták.
A 70-es évektől ugye a svéd jóléti állam volt a sztenderd, de mire elvileg ott lennénk, hogy mi is megvalósítsuk, már náluk sem az van!
Az alapvető gondot ott látom, hogy miközben a liberalizált kereskedelem, vámok, gazdasági határok lebontása, megteremtette a globalizációnak nevezett dolog alapjait. Ezáltal a gazdasági szereplők, szabadon korlátozás nélkül vándorolhatnak.
Eközben az embereknek, a dolgozóknak nincs globalizált érdekképviselete, hogy fellépjen egy szervezettel szemben, akik náluk nagyságrendekkel nagyobb erőforrásokkal rendelkeznek.
#43