#14
Az a gond ezekkel az informatikai rendszerekkel, hogy elérték azt a határt, amit a háború után elterjedt rendszerelméleti/mérnöki elméletek szerint el lehet érni.
Nem nyilvánvaló, de a szigorúan meghatározott kapcsolatokra épülő, moduláris rendszereknek van korlátja. Egy összetettségi szint fölött a mindenhol megbúvó, nem szabványos működés egyszerűen bizonyos elemeket olyan jelekkel, zavarokkal telít, amit azok már nem tudnak feldolgozni.
A windóz fejlesztésénél is különböző modulokra osztották a fejlesztést. A Longhorn azért csődölt be, mert ott már elérték a kritikus szintet. A különböző modulokra jellemző apróbb kis rendellenességek, valahol és általában kiszámíthatatlan helyen mindíg összegződtek. A fejlesztés újrakezdésénél ugyan bevezettek egy szigorúbb minőségbiztosítási rendszert, de szerintem ez sem okoz majd nagyságrendi előre lépést. Ha a Vista kiadásakor ugyan elég biztonságos és stabil is lesz, de minden egyes progi, minden egyes új patch újabb kockázatot hordoz majd. És most már nem lehet még újabb ötévre elvonulni a fejlesztgetéssel.
A Linux fejlesztése teljesen máshogy zajlik. Ronda piszkos kódja van. És a rendszer jobb stabilitását is az adja, hogy tartok tőle, elég sok programrész egyszerűen nem, vagy nem szabványosan működik.
De folyamatosan jönnek ki új verziók, minden verzió evolúciós versenyben van az előzővel, miközben nincs rajta a túl szigorú pénzügyi szelekciós nyomás sem. A Linux új verziói, legalább olyan hatékonyan terjednek mint a virusok, miközben ugyan ez a windózról nem mondható el.
Szal a Linux egy organikus, hatékony, integrált rendszer.
Az emberek viszont (talán ösztönösen) tudják azt hogy egy olyan rendszerre, ami nem 100%-os nem fogják az életüket bízni. Az életben ugyan is nincs rebút.
#14