#27
Mi nagyon is ennek a "viszonyítási rendszernek" a börtönében élünk. AZ IDŐ LÉTFORMA, ugyanúgy mint a tér(tér-idő). Nem tudunk idő nélkül valóságot elképzelni, ugyanúgy ahogy tér nélkül sem (a két dolog elválaszthatatlanul összefügg: sem idő sem tér nélkül nem következhet be változás, ami tkp. konkrétan a létezése valaminek) Te magad írod: "Az ősrobbanás volt" Látod, ezt jelenti az idő.
Mellesleg ezt (ősrobbanás) csupán nagyon valószínűen feltételezzük, mert erre utalnak bizonyos jelek (vöröseltolódás - azaz a tágulás, kozmosz "háttérhőmérséklete" stb.) magát az ősrobbanást nem tapasztaltuk meg (legalábbis jelen gondolkodó formánkban). Apropó tapasztalás.
Minden természettudomány alapjává az ún. empirikus (tapasztalat alapján történő) ténymegállapítást tettük: csak azt fogadhatjuk el, amiről bizonyosan tudjuk hogy úgy van. Innét ered az a látszat hogy a tudomány sok kérdésben bizonytalan. Valójában a tudománynak meg kell várnia a bizonyított tényeket, mert az elméletek nagy veszélye a tévút.
Én történetesen szintén híve vagyok a több, halmaz-szerűen létező világegyetemnek (kölcsönhatásuk egész jó magyarázata lehet a gyorsuló tágulásnak), és a több dimenziós létezésnek (utóbbinak különösen a fekete lyukak miatt) de ezek csak elméletek. Hiszen lehetséges mindezek ellentéte is.
#27