dez#20
Azt hiszem, te egy kissé elfogult vagy, és nem tudsz mindent.
Now, check this:
Az SACD-nél van egy probléma. Ez mégpedig az, hogy egy adott hang frekvenciájától függ az amplitudó-beli felbontás (más szóval hogy hány biten tudja visszaadni azt a hangot). 2,8MHz a mintavétel (ami itt csak arra vonatkozik, hogy a pillanannyi amplitudó magasabb vagy alacsonyabb [minimum egy egységnyivel], mint az előző), ami soknak tűnik. De máris nem olyan sok, ha azt vesszük, hogy egy zenei jel (ami ugye sok különböző frekvenciájú hangjel eredője) adott pillanatban mutatott amplitudójának 16 bites pontosságú meghatározásához 2^16=65536 ilyen "1-bites" mérésre lenne szükség. Ez 1Hz-es sávszélességnél (tehát 1Hz-es, ill. annál mélyebb hangok) 2*65536 mérés, 1kHz-esnél máris 131MHz-nél járunk... És 20kHz-es sávszélességnél már bizony 2,6GHz-nél! Hol van ehhez képest a 2,6MHz? Mi következik ebből? 2 dolog: 1. az SACD tranziens átvitele (mennyit változhat az amplitudó 2 minta között) nem túl jó, 2. a magasabb frekvenciák felé haladva egyre rosszabb a felbontás, egyre kevésbé adja vissza az összetett jeleket (így azok zajosak lesznek).
Ezen okokból az újabb SACD-lejátszókba már be van építve némi hangfeldolgozás, olyan formájában, ami a DSD-t (SACD-s Direct Stream Digital) visszakonvertálja PCM-mé, különféle trükköket csinál vele (pl. oversampling) - ezt a PCM jelet ki is szokták vezetni SPDIF-ként :) - majd egy "hagyományos" delta/sigma D/A (ami újfent ilyen 1-bites trükközés, csak magasabb frekin, lásd alább) csinál belőle analóg hangot... (Úgyhogy szegény hang nem kevés megpróbáltatáson megy keresztül. Bár itt legalább kevesebb a zaj, de már nem igazán az eredeti hangot kapjuk.)
Apropó, delta/sigma D/A... A DVD-A 192kHz/24-bitje is csak egy elméleti szám. Miért? Mert abban (is) egy delta/sigma D/A van, ami a fenti 1-bites móka, csak visszafelé - igaz, már jobb esetben nem 2,8MHz-en, hanem pl. 33. Ez persze nagyságrendekkel kevesebb, mint amennyire szükség lenne, így igazából itt is igaz, amit fentebb írtam. És ez igaz az összes mai hangcuccra, amiben ilyen D/A van, azaz a cuccok 99%-ára!
(Emiatt van, hogy az ilyen D/A-k dinamika-tartománya, és egyéb paraméterei csak kicsivel jobbak, mint egy 16 bitesé, pedig elvileg sokkal jobbnak kellene ugye lennie.)
Hozzáteszem, a DVD-A egy bitje kisebb egység, mint az SACD-nél, így semmi oka annyira zajosnak lennie a halk hangoknak.
Mi a megoldás a delta/sigma D/A problémájára: minőségi multibites D/A. Ugyan ebből 18 bites a legjobb, ami létezik (mert nagyon komoly műszaki kihívás, hogy minden lépésköz pontosan a fele legyen az előzőnek [mert itt ugye minden bit "megvan", 1-1 szintezés képében]), de az legalább 192kHz-en is megvan! (Sőt még van oversampling itt is.) És igazából 18 bit már éppen elég. Csak épp az ilyen jó D/A-k igen drágák...