FTeR#84#79,#80 tökéletesen rávilágítottatok a lényegre. erre szoktam írni, h az os nem cél, csak eszköz.
én nem imádom az os-t amit használok, nem kötnek hozzá érzelmi szálak és ez így van a legtöbb win használónál. lehet, h rossz a marketing, ki tudja... :)
linuxnál 99,9% felfedezhető az érzelmi kötődés, egy "kis" beképzeltséggel társulva ("Linuxot használok -> jobb fej/okosabb vagyok"). az sem egyszerű, amikor úgy beszélnek a különböző lin disztribekről, mint a doom/quake nehézségi fokazatairól ("uhu szar kezdőknek való én debiant használok -> ki mastereltem a nightmaret"). csíra koromba én is arról álmodtam, h majd linuxot használok mint a nagyok és szuper hecker leszek. aztán rájöttem, h nem vagyok én mazohista, h megnehezítsem a saját dolgomat.
Applenél is megfigyelhető ez, de ott inkább egyfajta elit érzés uralkodik ("PowerMac-em van -> tök kúl vagyok"), iPod sikere is ezzel magyarázható (hiszen tele van a piac olcsóbb és nagyobb tudású mp3 lejátszókkal).
Elmondhati, h egy vékony réteget leszámítva (max 10%?) mindenki wint használ, mégis utcán több embert látunk linux/apple pólóban/baseballsapkában. wines max olyat lát az ember amin a kékhalál vagy a ctrl+alt+del van 8P (de asszem elmondható, h azt sem winesek viselik).