#225Utalva egy másik topikban folytatott vitára, itt azonban azt szeretném, ha a fix pontot az illető magában találná meg, esetleg közeli hozzátartozóiban, és nem a kemikáliákban.
Az is kemikália. Örömöt okozó cselekedet. Endorfin.
Persze, mivel kézzelfoghatóbb, egyeseknek valóságosabbnak tűnik.
Rövidre fogom: a bódulat keresése a megfeneklett felnőtté válási folyamat bizonyítéka. Úgyhogy, én ezen nem is akarok nagyon vitatkozni. Lehet itt példálózni művésznevekkel, nekem nem jelent semmit. Épp azokat a művészeklet, akiket említettél, különben nem nagyon szeretem. Még Adyt sem, akit pedig serdülőkoromban imádtam, de ma már kevéssé kedvelem.
Én felnőttem. Sok illúzióról le kellett mondanom, de jöttek helyettük apró örömök, és másféle, realistább álmok.
Akkor vádold magad is ezzel. Ugyanezt műveled, csak más módon. Hogy mégcsak nem is vagy vele tisztában, elszomorító.
Ráadásul ignoranciával nem érsz el semmit. "Nem érdekel, nem hallom, nem jelent semmit..."
Érdekes, műveik szervesen hozzátartoznak úgynevezett kultúránkhoz. Az, hogy te félelemből/gyengeségből elutasítod ezt és közben azzal nyugtatod magad, hogy 'amúgy sem tetszenek', ismét egy szép önámítás.
#225