#221Hogy befolyásolható, hogy éppen ne a félelem jöjjön ki, hogy ne azt erősítse föl a szer? Mennyire tud az ember felülkerekedni az érzelmein, és ebben az esetben mit jelent? Stabil személyiség kell ahhoz, ha valaki tudatosan akarja hasznláni? Aki harmóniában él?
Egyszerűen tudatosítod magadban, hogy parázol (ez valahogy mindig nehéz érdekes módon) és leépíted. Röhögj egy jót azon, milyen szánalmas amit művelsz és rögtön rájössz, hogy felesleges. Persze jó érzés ez is, de a hipochondriát is kedvelik jópáran. Valakinek egyszerűen szüksége van félelmekre, hogy tudja, hol a határ.
Ez tisztán akaraterő kérdése, de nem hiszem, hogy stabil személyiséget igényelne. Illetve mit nevezünk egyáltalán stabil személyiségnek?
Harmónia viszont biztos nem szükséges hozzá. Sőt. Ha harmónia lenne a világban, értelmetlen lenne a létezése.
Akinek az apró dolgok már nem adank annyi ingert, amennyire vágyik?
Egyrészt igen, másrészt nem.
Ahogy egyre idősebb leszel, egyre inkább másként látod a dolgokat, áthelyeződnek a fontossági sorrendek az agyban, más dolgokat tartasz majd kívánatosnak/érdekesnek, mint pl. öt évvel ezelőtt. Törvényszerű azonban, hogy ez hanyatláshoz vezet, akármennyire is úgy érzi az egyed, hogy "fontosabb" dolgokkal foglalkozik, mint régen. Általában beletörődik a mindennapok taposómalmába, gyerekneveléssel, politikával, vallással, tévével, kedvenc hobbijával foglalkozik, dolgozik. Beszűkül néhány specializált témába és elveszíti a világgal való általános kommunikációs képességét. Azt, hogy teljes valójában fojon fel akár egy ajtófélfát, akár egy sárga-vörös-zöld levelű fát a dombtetőn, ami jól mutat.
Nem magát az ingert és annak erősségét igényli az ember, hanem az elvesztett nézőpontot.
Ezért lehet igazság abban az ellentábor által erősszeretettel hangoztatott megfigyelésben, hogy a felnőttkorba lépést tagadó mentalitású egyének (más kérdés, hogy a legtöbb ilyen embernek ez egészen mást jelent, mint amit ellentétes mentalitásúak képzelnek róla) gyakran fordulnak a cannabishoz, mert visszahozza azt a látásmódot, az "egyszerű" (valójában ugyan a legkomplexebb) dolgokban (mint egy ajtófélfa vagy egy őszi fa a domb tetején) rejlő harmónia, szépség meglátásának képességét, ami egy gyereknek mindig is sajátja.
Természetes ritmust ad, visszahozza azt a kreativitást, ami a felnőttkor látásmódjának törvényszerűen bekövetkező beszűkülésekor elvész.
Amit az ellentábor azonban nem ért, az a különbség a gyermekkor és a felnőttkori cannabisfogyasztás között. A gyermek tapsztalatlan, a szemlélete (vagyis a hormonok az agyában) a megismerést, környezetének, világának lehető leghelyesebb felfogását hivatott elősegíteni. Ezért fogékonyak az "egyszerű dolgokra", ezért kreatívak (a kísérletezés képessége új dolgokkal), a szépségre, harmóniára. Aki azonban felnőttkorban fogyaszt cannabist, nem süllyed vissza ebbe az állapotba - itt az óriási tévedés. Egyszerűen arról van szó, hogy a felnőtt, elemzőbb, racionálisabb de ugyanakkor beszűkültebb gondolkodáshoz ismét hozzácsapódik egy általános megismerést hirdető, harmóniát, új utakat kereső szemlélet. Valamennyire egyensúly, ha jól használja az ember.
Persze itt is igaz, hogy aki nem tudja/akarja felhasználni, az könnyen egy zabáló kisovodás szintjén találhatja magát. Szerintem ez ellen berzenkedik az ellenzők tábora. Nem kis irigységgel a dologban persze. De ezt senki nem vallaná be. :))
Az itt is belinkelt cikkek között olvasható például egy hatásmechanizmus tanulmány is, de végtelenül groteszk módon szánakozóan nyilatkozik arról, hogy a cannabist fogyasztók egy része mennyire el tudja magát foglalni oly egyszerű dolgokkal... (...amik a társadalom megfontoltan intelligens és kifinomult világában apró kis hülyeségeknek számítanak. Kit érdekel egy fa harmóniája a tájban, mikor itt kopogtat az ajtón a digitális televíziózás, vagy a legújabb JCTDI-X2 V24-es, 8000-res motor?)
"Szegény, szellemileg lecsúszott, nyáladzó hülye" - gondolja a legtöbb hangya. És bekapcsolja a mónika sót. :)
Alapvetően erre vezethető vissza az általános értetlenség és a kommunikáció hiánya a két tábor között. Nem értik egymást. Csak sajnos az emberi arrogancia itt is felülkerekedik és a többség hajlamos lesz a saját álláspontját mint kizárólagos álláspontot szemlélni és maximális intoleranciával viseltetni bármilyen más nézőponttal szemben.
#221