Epikurosz#208
"Külömben is miért nem mondjuk arra a személyre,hogy hülye narkós állat,aki minden este altatót vesz be,hogy könyebben elaludjon"
Sok igazat mondasz. Én például az alkoholizmust veszélyesebbnek tartom a marihuanánál. Mindenütt a mérték a döntő.
Nekem, ha már említetted, volt olyan időszakom, amikor altatót szedtem, mert ha nem tudtam éjfélig elaludni, be voltam pánikolva, hogy vége a világnak.
Aztán rájöttem, hogy nem okés, és nem írattam fel többször a dokival. (Most hirtelen nem jut eszembe a neve, de közönséges altató volt.)
Egy idő után másnap kábult voltam tőle. Gondolom felhalmozódott a szervezetemben. Most nem esek kétségbe, ha álmatlanságban szenvedek. Legfeljebb netezek, vagy tévézek, vagy olvasók, vagy körmöt vágok stb. De például a félpohár whiskyt (4 cl) akkor sem növelem egy decire, vagy többre.
Egyszerűen elfogadom a helyzetet, tudva, hogy ez is benne van a pakliban.
Én egyébként nem nézek szigorúan összevont szemöldökkel a pótszert használókra. Tudomásul veszem, hogy sajnos van stressz, vannak kudarcélmények, és van magány, mert sok más olyan szitu, amikor kell egy támaszték. Utalva egy másik topikban folytatott vitára, itt azonban azt szeretném, ha a fix pontot az illető magában találná meg, esetleg közeli hozzátartozóiban, és nem a kemikáliákban.
Az alkohol amúgy, főleg amiatt, hogy más kultúrájú emberek drogja, valóban veszélyesebb, mint a fű - itt nálunk. Amerikában például már nem ez a helyzet.
Az alkohol különben idegen a magyar ember emésztőrendszerétől, mint ahogy idegen a legtöbb ember emésztőrendszerétől is. Őseink nem voltak nagy ivók, a kumiszt (kancatejből erjesztett alkohoholos ital) ismerték, maximum. európai honfoglalásunk után sok ideig még nem terjedt el. Az olasz és német hospesek hozták be a szőlőművelés tudományát. A XVIII. században keletről betelepülő zsidók létesítették az első pálinkafőzdéket. Aztán annyira divattá vált, hogy például a XI. sz. végén, a XX. század elején a napszámosok napidíjában szerződésben volt megszabva a kijáró pálinkamennyiség. Így jobban kézben lehetett tartani a melósokat.
Rövidre fogom: a bódulat keresése a megfeneklett felnőtté válási folyamat bizonyítéka. Úgyhogy, én ezen nem is akarok nagyon vitatkozni. Lehet itt példálózni művésznevekkel, nekem nem jelent semmit. Épp azokat a művészeklet, akiket említettél, különben nem nagyon szeretem. Még Adyt sem, akit pedig serdülőkoromban imádtam, de ma már kevéssé kedvelem.
Én felnőttem. Sok illúzióról le kellett mondanom, de jöttek helyettük apró örömök, és másféle, realistább álmok.