Itt beszélgethetünk a töténelemről
-
ManoNegra #937 És ha már mostanában szóba került az Oszmán birodalom, kevés olyan jó elemzést találtam, mint Perjés Géza Mohács c. könyvében.
1. [spoiler]A TÖRÖK POLITIKÁJÁNAK RACIONALITÁSA
Mint említettük, azt, hogy a török állam vezetőit politikai
és katonai döntéseikben racionális megfontolások vezették,
a történészek jelentős része tagadja. Jellemző ilyen szem-
pontból az angol Coles véleménye: "Az oszmán birodal-
mat rablásra szervezték, és rablásból élt. A világvárossá
vált Konstantinápoly növekedését tápláló javakat is egye-
dül a határon tÚli betörésekkel lehetett biztositani. A
nagyszabású betörések végrehajtásahoz viszont nagy had-
sereg kellett. Ennek kiegészítése két módon mehetett - és
ment - végbe. Az első mód: tímár-birtokok kiosztása ka-
tonai szolgálat fejében. Miután azonban a vallási törvé-
nyek tiltották a meglevő moszlim birtokok kisajátítását,
elegendő mennyiségű földet csakis a határon túl lehetett
szerezni, tehát még több rabló betörés révén. A második
mód: rabszolga-hadsereg felállítása. Rabszolgára viszont
megint csak betörésekkel lehetett szert tenni. Mindkét ka-
tonai elem hűsége és lelkesedése az állandó rablás lehető-
ségétől, valamint a rabszolga-adminisztráció létezéséről és
engedelmességétől függött; mindez még több betörést tett
szükségessé ... A szilárd határok mögött való megmara-
dás a kőzponti hatalom szétbomlásához vezetett volna ...
Még azután is, hogy a birodalom lehorgonyzott Konstanti-
nápolyban, a szomszédos államokból szerzett zsákmányból
tartotta fenn magát ... Az »új ellenségek és új alattvalók«
- ezek Gibbon szavai - állandó keresése nem alternativá-
kat mérlegelő politika volt, hanem az élet parancsa, olyan
elv, mely egy naggyá és bonyolulttá vált társadalmat élte-
tett ... melynek létalapja a határok kiterjesztése volt."
Ez a vélemény azonnal ellenvetésre készteti az embert.
Mindenekelőtt feltehető a kérdés: hogy jöhetett létre egy
világbirodalom, és hogy maradhatott fenn több évszázadon
át, ha politikájában az alternatívák mérlegelését kizáró
ösztönösség érvényesült? S ha történetesen nem tudnánk,
hogy az oszmán birodalom városait, főleg Konstíantinápoly
ellátását milyen kiterjedt és jól szervezett kereskedelmi
hálózat biztosította, akkor is felmerülne a kérdés: elkép-
zelhető-e egyáltalán, hogy milliós nagyságrendű tömegek
ellátását századokon át rablással biztosítsák? Az a kijelen-
tés is megkérdőjelezhető, hogy a tímár-katonaság létszá-
mának növelése követelte volna a hódítást, mert több
olyan tartomány is volt, ahol a tímár-rendszert nem vezet-
ték be (Egyiptom, Bagdad, Basra stb.). Végül pedig, ha a
terjeszkedés volt az életeleme a' török birodalomnak, ak-
kor nehezen érthető, hogy miként maradhatott fenn még
évszázadokkal azután is, hogy a XVI. század végén lénye-
gében lezárul a hódítás korszaka.
Coles véleményét tehát nehéz lenne elfogadni, de kije-
lentéseinek puszta cáfolata helyett, próbáljuk meg a török
politika néhány racionális elemét megragadni.
A török államvezetés tájékozottsága. Mindenfajta embe-
ri döntés alapja bizonyos tények, körülmények, adatok is-
merete. Ha tehát a török vezetők döntéseinek racionalitá-
sát vizsgáljuk, az első kérdés, amire válaszolnunk kell:
mennyire voltak tájékozódva a világ dolgairól? Kiismer-
ték-e magukat 'az európai, sőt 'a világpolitikában ? Van
olyan vélemény, miszerint a török államvezetés, nem tart-
ván állandó követeket a külföldi udvarokban, külpoliti-
kailag tájékozatlan volt. Bár a politikai informálódásnak
a XVI. században létrejövő diplomáciai hálózat kétségte-
lenül hatásos eszköze volt, emellett azonban semmit sem
veszített jelentőségéből annak klasszikus módja, a kémke-
dés. Márpedig igen sok adat mutatja, hogy a törököknek
régtől fogva jól működő hírszerző szolgálatuk volt. Már
II. Murad (1421-1451) és II. Mohamed (1451-1481) pon-
tos értesüléseket szerzett kémei útján a Balkán államairól,
Magyarországról és Itáliáról. S ez a kémszolgálat a XVI.
században is kitűnően működött. Brandi írja: "A török
kormányt csodálatosan ügyes kémei és ügynökei minden-
ről tájékoztatták, ami Európában történt."
De igen értékes információkat kaptak külföldi követek-
től is, különösen a franciáktól és velenceiektől, Általános
vélemény volt Európában, hogy a velenceiek folyamatosan
tájékoztatják a török főembereket az európai viszonyokról,
épp ezért árulással vádolták őket. De nemcsak a velencei-
ektől kaptak a törökök értékes híreket. 1396-ban a niká-
polyi hadjárat tervét bizonyos adatok szerint a milánói
herceg juttatta el a törökhöz. Hatásos ellenrendszabályai-
kat valószínűleg ez magyarázza.
Magyarország állapotairól Mátyás halála után eZt írja
Szeád-Eddin török történetíró: "Midőn Magyarország ki-
rálya, jankó (ti. Mátyás) a pokolra szállott ... a végvidé-
kek emíreitől az a hír érkezett a portához, hogy - mivel a
pokolravalónak egy, házasságon kívül használt hitetlen le-
ánytól szűletett fián kívül más utóda nem maradt - a
Magyarország felügyeletével megbízott bánok, szégyellvén
az obskúrus eredetűnek fejet hajtani, a szomszédság révén
Lengyelország királyának fiát hozták be és ültették Ma-
gyarország trónjára - s hogy az ezt elhatározó tanácsko-
zásban részt nem vett bánok nem egyezvén bele a válasz-
tásba, lázongani kezdtek. Ezért az ördög társaságába sze-
gődött előkelők kőzött nagy egyenetlenség kapott lábra.
Magyarország ügyei nagyon zavartak, s bánjaik tervei el-
lenkezésük miatt semmisek, és így az ország elfoglalása
csak attól függ, hogy a szultán arra irányozza hódító had-
járatát." Eltekintve a kifejezésbeli túlzásoktól, a kép pon-
tos, reális, megbízható!
A VIII. Ince által 1490-ben tervezett keresztes hadjárat
katonai elgondolásairól Velence tájékoztatta a portát,
1500-ban a pápa, Velence és Magyarország törökellenes
szövetkezéséről pedig kémei útján szerzett tudomást.
Úgy tűnik, a török vezetők teljes valóságában érzékel-
ték Európa XVI. századi történetének legnagyobb jelentő-
ségű eseményét, V. Károly német császárrá választását.
Ezzel a későbbiekben még. részletesen foglalkozunk.
Természetesen Magyarországon is műkődtek török ké-
mek. 1526. május 4-én így ír Burgio pápai követ Budáról:
a király a köznemesség megbízottaivál "titkosan" akar
tárgyalni "az ország dolgairól. Erre a sok kém miatt van
szükség, akik a nyilvános' tárgyalásokon mindenhova be-
férkőznek", Nagyon érdekes, hogy a sok mindent ujjából
szopó, ugyanakkor egyes dolgokban meglepően jól tájéko-
zott Szerémi is úgy vélekedett, hogy Magyarország romlá-
sának egyik oka az országot teljesen behálózó török kém-
szolgálat.
Az oszmán államvezetés nagy gondot fordított a föld-
rajzi jellegű információk gyűjtésére is. II. Mohamed sze-
mély szerint is érdeklődött a földrajz iránt, és stratégiai
fontosságú adarok gyűjtését szorgalmazta. A nagy török
földrajztudós, Piri Reis "világtérképét" pedig Szelim szul-
tán (1512-20) behatóan tanulmányozta, és kézenfekvőnek
látszik, a feltevés, hogy a térképnek az Indiai-óceánt ábrá-
zoló keleti felét azért nem találják, mert azt a szultán le-
vágatta, magánál tartotta, és így veszhetett el.
Ami pedig Magyarországot illeti, útjainak, vizeinek, he-
gyeinek felderítésére a határ menti parancsnokok állandó-
an utasítást kaptak Konstantinápolyból.
Gazdasági motivációk. A politikai döntések racionalitá-
sánál, elbírálásánál kétségtelenül Legfontosabb szempont,
hogy mennyire érvényesültek bennük gazdasági jellegű
mérlegelések. így nézve a török vezetők politikai döntése-
it, a legnagyobb mértékben racionálisnak kell minősíte-
nünk azokat. Nem lehet célunk, hogy áttekintést adjunk
az oszmán politika egészéről - amire ismereteink korláto-
zott volta miatt egyébként sem vállalkozhatnánk -, csu-
pán néhány példát hozunk fel.
Miután Anatóliát teljesen elfoglalták a törökök, céltu-
datos gazdaságpolitikával Bursát tették az Anatólián át-
haladó észak-déli és kelet-nyugati irányú kereskedelem
központjává, Ettől fogva ide irányul a délnyugat-anatóliai
kikötővárosok - Palatia, Ephesos, Izmir - forgalma is. De
a perzsiai selyem útját is Trabzonból Bursa felé terelték.
A további hódítás irányának megválasztásában a török ál-
lamvezetés minden bizonnyal tudatosan követett gazdasági
célokat is. így gazdasági megfontolásokkal magyarázható
Antalyának és Alanyának, ennek a két: dél-anatólíai kikö-
tővárosnak elfoglalása 1391 -ben. Itt érkeznek ugyanis
Anatóliába az indiai és arab áruk. Ugyancsak nem hiá-
nyozhattak gazdasági meggondolások Karamánia 1468. évi
elfoglalásából sem. Ilyen módon került ellenőrzésük alá
ugyanis a keleti kereskedelem szárazföldi útja.
A fekete-tengeri terjeszkedésből megint csak nehéz len-
ne kiiktatni a gazdasági mozzanatokat. Konstantinápoly
elfoglalásával a birodalom már kivette részét a fekete-ten-
geri forgalomból, de amikor Trabzon, Kaffa, Azov, Kilia
és Akkerman is a kezeikbe került (146o-148o-as évek), a
Fekete-tenger török "beltengerré" vált. Ily módon 'döntő
módon szólhattak bele a Fekete-tenger felé irányuló len-
gyel, moldvai és orosz kereskedelembe is, ugyanakkor biz-
tosítani tudták ez országok mezőgazdasági áruival a fővá-
ros zavartalan élelemellátását.
Teljesen új fejezet nyílik a török történelemben Szíria
és Egyiptom elfoglalásával (1516-17.) E két tartomány
meghódításával válik ugyanis lehetővé a birodalom szá-
mára, hogy részesedjék 'az akkori világ legnagyobb üzleté-
ben, az indiai fűszer-, főleg borskereskedelemben.
A középkor végén a kereskedelmi cserék hosszú lánco-
lata fűzte össze az indiai, a ceyloni és az indonéziai fű-
szerpiacokat, az egyik végén Kínával, a másikon Velencé-'
vel. Indiából arab hajók szállították az értékes árut, mely-
nek két fő kirakó helye volt: a Perzsa-öböl bejáratánál
Ormuz és a Vörös-tenger bejáratánál Aden. Ormuzból az
áru útja Bassorába vezetett, ahonnan karavánok szállítot!-
ták tovább Mezopotámián át Bagdadba, majd Aleppóba.
Az Adenben kirakott .fűszert a nehezen hajózható Vörös-
tengeren át kis hajók szállították Szuezbe, ahonnan kara-
vánok ,vitték Alexandriába. Aleppóból, pontosan annak
kikötőjéből, Tripoliból, valamint Alexandriából velencei
hajókon került az áru Velencébe, ahol elosztották Európa
piacaira.
A fűszerkereskedelemnek ezek a klasszikus útjai egy
időre teljesen megszakadtak, amikor Vasco de Gama fel-
fedezte az Indiába vezető utat a Jóreménység foka meg-
kerülésével (1497). A portugálok gyorsan és brutálisan
kerítették kézre a legfontosabb indiai fűszerpiacokat, az
óceánon pedig kíméletlen kalózhadjáratot indítottak az
arab kereskedők ellen. Az Aleppóba és Alexandriába érke-
ző fűszer mennyisége így egy időre alaposan lecsökkent, és
Velence helyett Lisszabon lett a fűszerkereskedelem köz-
pontjává.
A XV. században a Szíria és Egyiptom felett uralkodó
és a karavánutakat ellenőrzö mame1uk szultánság évente
mintegy félmillió aranydukátnyi haszonra tett szert a vá-
mokból, így a forgalom megbénulása érzékenyen érintette.
Ez viszont jelentős mértékben hozzájárult a birodalom
gyengüléséhez, úgyhogy Szelim szultán mindössze két had-
járatban döntő csapást mérhetett a mameluk szultánokra
és elfoglalhatta Szíriát és Egyiptomot. [/i]spoiler]