Az igazi Megasztár?
-
#41
"2005.08.19., péntek
tomcat
blog
Itt van nekünk ez a csodálatos ember, ez a Geszti Péter, aki most dalt írt a hazaszeretetrõl. Milyen kedves. Valami Oláh Ibolya fogja elénekelni nekünk holnap, õ meg valami zenés tévéshowból került elõ. Õ is kedves, hát nem?
Ezek után miért szeretném én mégis cafatokra aprítani Geszti Pétert?
Tekintsünk el tõle, hogy Geszti egy félmûvelt médiabarbár, aki az elmúlt tíz-tizenöt évben legalább egy tucat kultúrába és szubkultúrába rontott be, mint tank a porcelánboltba (elefánt, ugyan már), és égette magát mindannyiszor az ízléstelenség legmagasabb fokán, nem egyszer meghamisítva az adott szubkultúra valós értékeit és mivoltát. Elég, ha csak Rapülõk fedõnevû kulturális merényletére gondolunk, mintegy tizenhárom éve, amikor magát "rappernek" kinevezve, mint a média újdonsült fenegyereke, olcsó popszámokat adott elõ, pontosabban lopkodott össze más, nevesebb elõadók albumairól. Aztán megcsinálta ugyanezt a jazz világában is, már persze úgy, ahogyan õ a jazzt elképzeli, mert persze ehhez sem értett. Valami érthetetlen okból Gesztit, bármibe barmolt is bele, ünnepelve éljenezte a média, mintha valami hatalmas mûvész lenne. Pedig nem más, mint egy félmûvelt, ostoba tuskó, aki lehet, hogy kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, és bármikor képes tetszõleges magyar szavak erõltetett összehegesztésére és tenyérbemászó jópofizásra. Szóval mindettõl tekintsünk el. Tehát mi a baj azzal, hogy Geszti megbízásából Oláh Ibolya holnap a magyartudatról és a hazaszeretetrõl fog áriázni?
Azért, mert Gesztinek kábé annyi fogalma van a magyarságról, mint a raprõl, a jazzrõl és bármi másról, ami valamelyes fokú mûveltséget feltételezne. (El ne felejtsük: a végzettség messze nem azonos a mûveltséggel.) Geszti egész egyszerûen kijelentette, hogy õ mostantól nagyon mélyen magyar, úgy, ahogy korábban rapper is volt. Persze a magyarság kimerül számára annyiban, hogy itt lakik és ezt a nyelvet beszéli. Ennél azért, valljuk be, kicsit több kellene, például hogy ne támogassa gõzerõvel azt a pártot a választásokon, amelyik leköpdösi a Szent Koronát, ellene szavaz a kettõs állampolgárságnak és egyéb érdekes dolgokat mûvel. De Geszti most büszkén kiragasztotta magára a Szent Koronát, és közölte, hogy õ ezzel azt akarja kifejezni, hogy ide tartozik.
Félreértés ne essék, nem a korona táltos erejét féltem tõle, az alantas jöttmenttõl. Csak éppen nem értem, hogy van pofája épp annak a médiamajomnak Torgyán doktort megszégyenítõ lendülettel kitûzni magára a nemzeti színeket, aki tizenöt éve azon munkálkodik, hogy a médiában minél több ostoba és torz gondolat jelenjen meg. Geszti minden második szava az, hogy õ a kultúrát próbálja elõmozdítani, csak ehhez több kellene, mint vigyorogni és szóvicceket sütögetni.
Azazhogy dehogynem értem, mit akar Geszti. Azt, amit mindig: hogy így vagy úgy, de õ határozza meg a közgondolkodást. Hogy a rapzenét egy generáció úgy ismerje, ahogyan õ bemutatta. Hogy a humor egy generáció számára az õ favicceit jelentse. Hogy a plakátmûvészet egyetlen elfogadott irányzata kizárólag az lehessen, amit õ az ARC kiállításain bemutatásra enged. S hogy a hazaszeretet jelképei, a Korona, a himnusz, a "Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország" dalszöveg mostantól egy általa mutatott irányt képviseljenek - azaz nemzeti köntösbe öltöztetve folyjon tovább a liberális népbutítás.
Mém, tetszikérteni? A mémek vírusként viselkedõ információmorzsák, amelyek egy arra még nem immúnis közösséget képesek megfertõzni és közgondolkodását befolyásolni, amíg ki nem alakul a közösség immunitása. Geszti most egy mémet készül bedobni. Ha a mém működik, a Szent Korona, a hazaszeretet és a magyar zászló mostantól a Geszti-félék jelképe lesz. A sugallat: eddig azok a barbár, óbégató, szentfazék mélymagyarok mutogatták a koronát mindenhol, de majd mi modern köntösben, a kor szavára hallgatva változtatunk ezen. Majd mi szabadon és liberálisan leszünk magyarok. S mellesleg látványosan keblünkre öleljük az R-GO gidáját is, mert annyira fáj nekünk, hogy egy faszkalap beszólt neki. Ugyan tudjuk, hogy ha mi szervezünk egy fesztivált, azon is akad egy-két bunkó, de nem foglalkozunk vele. A mi táborunkban mindenki egyenlõ.
Vagyis mindannyian bunkók."