Caprioli#35
Ami a tájékozódást és a terep adta nehézségeket illeti, túl nagyban gondolkodtok, próbáljatok egy kicsit elvonatkoztatni és egy csoport működését elképzelni. Az egyes egyednek nem kell nagy területet érzékelnie, max a néhány milliméteres közvetlen környezetét, amin belül ugyan lehetnek kisebb akadályok, de nem leküzdhetetlenek. A csoport úgy mozog, ahogy a víz folyik: a legkisebb ellenállás (ugye itt lejtő) irányába. Az egyed csak azt érzékeli, h megkerülhetetlen és megmászhatatlan akadályba ütközött, és "állj"-t vezényel maga mögött, h ne legyen túl a nagy a torlódás. Aztán ha más talál megfelelőnek tűnő másik utat, őt követi az egény banda. Ahogy egy amőba mozog a nyúlványaival. Ne mondjátok, h egy egyetlen sejtből álló amőba problémamegoldó képessége nagyobb, mint sok száz miniroboté! Egyszerű, előre programozott feladatok megoldására teljesen alkalmasak, és ha figyelembe vesszük a véletlen lehetőségeket, számításba nem vett akadályokkal is sikerrel megküzdhetnek. Ténylg csak a véletlen folytán.
Ide vágó könyv (már több cikk kapcsán is emlegették): Lem: A Legyőzhetetlen