dez#142
"Eredetileg az idegrendszer arra készült, hogy a környezeti ingerekre reagáljon. De amint ez megvolt, máris lehetett fejleszteni, hogy képes legyen tanulni (egy tucat neuron már simán képes erre). Szóval nem kellett egyből atomtudósnak lenni."
Na igen, de már sokkal előbb megjelenhettek volna azok a lények, amik buták, de fixen programozottak. (Ha változik a környezet, akkor meg szépen evolúciós alapon alkalmazkodnak. Tudod, mutáció, kiválasztódás, stb.) Ez a dolog megrekedt az egysejtűek szintjén. (Sőt, talán azok sem olyan egyszerű robotocskák.)
"Az ilyen tanulás többnyire alapvetően genetikai alapú, és csak egy kis finomhangolás kell hozzá."
Van összefüggés, de ez inkább fordítva történt, de legalábbis együtt fejlődött a kettő: a tudatos viselkedés és a genetikei háttér (ami segítette azt) oda-vissza hatott egymásra.
"A legtöbb állat a szülők tanítása nélkül is képes a tőlélésre, csak nehezebben megy neki."
Hát, természetfilmekből nem épp ez derül ki.
"Ezért úgy épül fel az agy, hogy a struktúráknak egy durva váza van csak leírva, amit ügyes algoritmusok finomhangolnak, akár a környezeti ingerek felhasználásával is. A hibák menet közben korrigálhatók, nem okoznak működésképtelenséget."
Na, ez nem egészen így van. A tudat (akármi is az) tanulja meg fokozatosan használni, igénybe venni, és a szándékainak megfelelően alakulnak a kapcsolatok (amit persze már helyi mechanizmusok segítenek). (Mindezt a tudattalan intelligenciával karöltve.)
"Az embernél az agy fejlődése a születés után is még vagy 10 évig eltart."
Tévedés: halálig tart, mivel a kapcsolatok folyamatosan változnak. (Jó esetben bővülnek, rossz esetben leépülnek. Illetve leginkább mindkét dolog egyszerre zajlik, ilyen-olyan aránnyal.) Bár a mélyebb kapcsolatok nehezebben. És persze a makro-szerkezet sem nagyon változik - a barázdák száma pl. igen. Egyébként a fejlettebb állatoknál is így van ez.