BlackRose#126
Ja és pl. magam sem tudok azonosulni most 32 évessen pl. a 22 éves jómagammal, sőt valszeg egy félhülye buta embernek tartanám magam (pedig nem voltam az, mert egész életemben azt mondták a tanárok, hogy néhány évvel a kortársaim előtt vagyok), de ez semmit sem változtat, mert nagyon sok mindennel amit akkor gondoltam most semmiképpen sem értek egyet. Ez nem köpönyegforgatás, hanem fejlődés, tanulás, azok az emberek akik egy pontban (és ez minnél korábbi pont annál rosszabb) lezárják a dolgokat, nem változtatnak álláspontjaikon azok életreszóló buta emberek maradnak. Én nem érzem magam jól ha a nap végén nem tudom leszögezni, hogy valami újjat tanultam ami esetleg jobban érthetőve tette a dolgokat és ez sokszor kihat az ember álláspontjára sokszor csak egy picit, de lépésről lépésre idő multán akár drasztikus is lehet a különbség. Az USA is ezt teszi, hibázik? Ó még mennyit (de ki nem?), de ezeken a hibákon próbál tanulni, csiszolni változtatni... ez az ami töretlen stabilitást és fejlődést eredményez. Albert Einstein egyszer azt mondta "Fontos nem megálni a kérdésekkel..." Én meg hozzáadom: "The important thing is the END OF THE DAY", a válasz pozitív ha a Carpe Diem megvan.