#33
Tsk. Tsk. Furcsa, nekem a szüleim már kb., 7 éves korom óta nem szólnak bele, mit csinálok, mit játszok, hova megyek, mikor jövök, stb. És láss csodát, nem drogozok, nem cigizek, játszani se 24/7 be nyomom, alkoholt meg mértékkel, nem késeltem meg *még* senkit, de az inger már megvolt, hogy a balf@sz tanárokat kinyírjam, de ugye a józan ész közbeszól, ezért nem lett belőlem "gyilkolokajátékmiattmertabbanjó" féle ember, stb. Ezzel mit akarok mondani? Ha valakinek valami "baja van", akkor már mindegy, előbb utóbb kijön, és akkor a szülők is csak nézhetnek, mert a legtöbb szülő korlátoz (szomszéd tegnap: Pistike szássz ki a kocsibo' vazze! ne nyújjá hozzá mer' bajt csinálsz vazzekölyök!, na így tanul a gyerek, hatalmas baja lesz a kocsinak attól, ha a 6 éves gyerek hozzányúl a kormányhoz, és minél inkább ilyen "nevelésben" részesül valaki, annál szarabb lesz, mikor felnő). Vazze, magamragyújtottam a konyhát, robbant már fel előttem lombik, szétvágta a kezem kémcső, és egyszer a szobám egy részét is kigyújtottam acetonnal (szerencsére még nem volt a szőnyeg lerakva :D), stb..., még régebben, és semmi nem történt, a tüzet eloltottam, a sebeimet fater ellátta, és kész, tanultam az esetből, ennyi. Az ember a hibáiból tanul, ha nem hagyjuk hibázni, ha "vezetjük", akkor egy seggf*j lesz, és a legegyszerűbb helyzetben megoldás helyett pánikol/semmit nem csinál. Na, ennyi voltam :D.
#33