dez#27
Ja, nemrég beszállt hozzánk egy jól megtermett sáskaféle (nem imádkózó - az még egy érdekes "állat", btw.). Egy darabig hagytam, hogy a macskáim próbálgassák elkapni. De nem akartam, hogy túlzottan frisztrálja őket ennek sikertelensége :), így gontoltam, ideje kirakni a szűrét. Hát nem volt egyszerű még csak becserkészni sem, hogy a közelébe kerüljek. Folyamatosan figyelt, követte, honnan "támadják". Végül sikerült megfogni a grabancát (a "derekánál"), amint egy levél mögött megbújva csücsült. De levenni nem volt egyszerű: olyan erősen kapaszkodott a fásszárú növénybe, hogy egyszerűen nem lehetett leemelni. És ahogy több irányba próbáltam húzogatni, olyan ügyesen kapaszkodott ide-oda a repedésekbe, plusz egy kis ágba, hogy én sem csinálhattam volna jobban. Pedig valószínű nem csinálták még ezt vele.. :) Egyenként kellett a lábait "lehámozni". De ez sem volt egyszerű, mert ugye több végtagja volt, mint nekem. Jó pár perces kűzdelem után végül sikerült. Aztán amint az egyik kezembe fogtam, másik kezemmel "incselkedtem" vele, kíváncsian, mit szól hozzá. Hát, nem nagyon tetszett neki, mert amint túl közel nyúltam hozzá, megragadta az egyik ujjamat, odahúzta magához, és... olyat beleharapott, hogy az "még"... Mintha egy ollóval vágtak volna bele a bőrömbe, még most is megvan a helye... :p Sajnos nem élte túl, mert megharagudtam rá, és odaadtam az egyik macskámnak. Na az is még egy érdekes kűzdelem volt kettejük között... De azt majd talán máskor. :P