TH448#41
Hát, úgy alapjaiban véve félig igaz rám ez a tanulmány. Ez alatt azt értem, hogy van nagy halom DVD-m (eredeti), meg pár CD-m, viszont mivel ugye még az iskola padjait koptatom, hát, inkább többet eszek, és kevesebb lemezt vásárolok... (Ennyire azért nem drasztikus a helyzet, de ha csak bérlet, utazás, buli, egyebek, hát, nem olyan sok marad.)
A probléma viszont a rendszerben lakozik. Azért akiket a TV-ben mutogatnak zenészek (persze nem a kicsik, hanem a populárisok, akik sokan vannak) igencsak jó körülmények között élnek. Felmerül a kérdés: én pénzeljem, hogy ő 7-es BMW-t vegyen, amikor semmi produktívat nem csinál (ld. főként dalszövegek), és az én egyik szülőm meg minimálbért kap, vagyis mostmár azt se teljesen... Bár tudom, ez MO-n kevésbé igaz, de azért itt sem kell félteni a populárisokat. De pl. ott van az a Brittnej Szpírsz, akit én nem hallgatok, de annyi pénze van, hogy a banki rendszert át kell tervezni, mert nem tudja tárolni a sok nullát a végén...
Ami meg a külföldről behozatott CD-ket illeti, az sztem csak arra jó, hogy egyes emberek felmentést érezzenek a "lopás" terhe alól. Ugyanis szállítással nem olyan sokkal olcsóbb, viszont nem ide adózik, itteni kiadók nem nyomhatják lentebb az árakat (nem mintha olyan nagyon szeretnék), tehát valamilyen szinten ez is olyan, mint a magyar gazdaság, egyszer beindulna, akkor biztos lentebb mennének az árak, meg jobb lenne.
Viszont felmerül a kérdés (már valaki írta), hogy ha egyszer ARTIJUS meg minden f@szom, akkor miért piszkálják az embereket? (Vegyél, 3X annyiért lemezt, mert abban már a jogdíj is benne van, amit a kiadó meg mittudoménki kap, de NE MÁSOLJ...!? nevetséges...)
Ha jól tudom, egyébként is audiót meg videót magáncélra tarthatsz otthon (akármit), csak ne oszd meg, és ne terjeszd... (Kár, hogy a programok nem tartoznak ide...)