amit a tudósok sem tudnak megmagyarázni
-
#95
Nem hiszem, hogy bárkitől elvárható lenne, hogy a sajátjától merőben eltérő körülményekhez pl. sivataghoz hipp-hopp, alkalmazkodjon. Nem az a fajta élőlény. Se Te, se én. Az ember azt viseli el, amit megszok. Ehhez annyi idő kell, amennyi idő alatt alkalmazkodik.
Szedsz gyógyszert > meghalsz
Nem szedsz gyógyszert > előbb meghalsz
Itt azon van a hangsúly, hogy az is örökítheti a génjeit, aki amúgy előbb meghalna, így az utódok örökölhetik a függést. Nagyon nehéz ilyen későn belegondolni, hogy mik lesznek ennek a következményei. Amég fenntartjuk ezt a rendszert, addig élünk. Lesz idő, mikor már nem bírjuk? És, hogy akkor mindenkinek vége lesz? Nem hiszem. Ha tévedek - Semmi nem tart örökké. Ha valaminek a vége, vagy a változás, ahogy valami átalakul feltétlenül romlást jelent, akkor elfogadom, minden romlik. De akkor felesleges pánikolni, mert nem tudsz olyan rendszert felállítani, ami ne romlana, hanem fejlődne.
Ember sikere? - ugyan - A túlélés? Az hogy mi uraljuk a Föld egészét? Technika? Látod, azért irónikus, hogy mégis bennünk van, hogy ez a siker, hogy leigáztunk mindent, hogy mi vagyunk a túlélők, a csúcs. Szerintem csak ezek vagyunk mi. Mégis csak büszke vagy/leszel a családodra, a gyerekeidre, az unokáidra.
Az evolució nem a tartósságról, hanem a változásról szól.
Ma még szép időnk van.