-
#81
Új vizeken a "tengeralattjáró"
Szombat este elkezdődik a sokak által a világ legerősebbnek tartott pontvadászata, a spanyol Primera División. Hűen a korábbi hagyományokhoz, a 2005-2006-os szezonban is minden bizonnyal az ország két óriása, a Barcelona és a Real Madrid verseng majd egymással az elsőségért. A mezőny erőegyensúlya miatt ugyanakkor felvezető sorozatunk megtervezésénél gondba kerültünk, hiszen az öt részre tervezett szériából csak három epizód helye biztos: a befejező, ötödik fejezetben a bajnoki menetrend, valamint a bajnokság érdekesebb, hasznosabb tudnivalóit gyűjtöttük össze, míg a bajnokesélyesek bemutatására szánt négy epizódban a Barcelonának és a Real Madridnak lehetett fix helye. A fennmaradó két részre végül az előző szezonban berobbanó Villarrealnak, valamint a nyáron alaposan megerősödő Valenciának szavaztunk bizalmat - előre is elnézést kérve a Betis, a Deportivo, netán a Sevilla szimpatizánsaitól.
A Villarrealról korábban még Spanyolországon belül sem igen tudtak sokat, noha az 1923-ban létrehozott egyesület jelentős múltra tekinthet vissza. Az alapító atyák elsősorban a labdarúgásra akarták építeni a klubot, ám ez tömegbázis hiányában - amelyet a szomszédvár Valenciának "köszönhettek" - sokáig elvetélt próbálkozásnak tűnt, és fenyegetett a veszély, hogy a futballisták sohasem jutnak fel az első osztályba. Igaz, a hetvenes évek elején a csapat felverekedte magát a második vonalba, ám a hirtelen jött dicsőség gyorsan el is múlt, és a Villarreal egyhamar ismét a negyedosztályban találta magát. A nagy felemelkedésre a kilencvenes évekig kellett várni: az 1992-1993-as évadot ismét a másodosztályban kezdhette a klub, amely akkor anyagilag már biztos lábakon állt, viszont az igazi alapozást a kerámiamogul, Fernando Roig érkezése hozta meg. A Roig név nem csengett idegenül a környéken, hiszen Valencia tartomány egyik leggazdagabb családját jelölte, Fernando testvére, Paco például egykoron a Valencia legnagyobb részvényese volt.
Az 1997-ben beiktatott presidente pénzt és időt nem kímélve reformálta meg a Villarrealt, erőfeszítései alig egy év alatt meghozták a sikert: a csapat története során először az 1998- 1999-es szezonban az élvonalban játszhatott, és bár a következő szezonban visszacsúszott a másodosztályba, 2000-ben már ismét a Primera Divisiónban vitézkedett. Az évad végén elért hetedik helyezés hatalmas hitet adott Roignak, aki még több pénzt pumpált a klubba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az európai porondon is letegye a névjegyét. Erre először 2003 nyarán került sor, amikor a holland Heerenveen ellenében megnyerte az Intertotó-kupa három döntője közül az egyiket, így elindulhatott az UEFA-kupában, és ha már ott volt, egészen az elődöntőig masírozott. A sors fintora, hogy a legjobb négy között a későbbi győztes, az első számú rivális Valencia állta a színe alapján "sárga tengeralattjárónak" becézett gárda útját. Egy évvel később - immár a chilei Manuel Pellegrini edzősködésével - a Villarreal megismételte sikerét az Intertotó-sorozatban, az UEFA-kupában azonban "csak" a legjobb nyolcig jutott. Ugyanakkor talán ez a korai stop segített abban, hogy a csapat megszerezze a bronzérmet a világ legerősebbnek tartott pontvadászatában, és szerencsét próbálhasson a Bajnokok Ligájában.
Mindez azt jelenti, hogy Roig befektetései mára megtérültek, igaz, ez legfeljebb a kívülállókat lepi meg, hiszen az elnök végig tudatosan és ésszel fektette be a pénzét, főleg az új játékosokat illetően. Szisztematikusan olyan klasszisokat igazolt, akik valamilyen okból a nagy európai klubokban nem tudtak gyökeret verni, illetve azokat a dél-amerikai ígéreteket hozta a csapathoz, akik helyi szinten már bizonyítottak, de a nagy kiugrásra még nem kaptak lehetőséget. Így került többek közt a Madridgal-stadionba Riquelme, Sorín, Forlán (aranycipős lett az előző szezonban), José Mari, Figueroa, Arruabarrena vagy az azóta már a Barcelonában játszó Belletti, de említhetjük a bocás Martín Palermót is.
A bajnoki cím ugyan még ábrándnak tűnik, ám nyolc évvel ezelőtt az első osztály is annak számított…
Aki még sokat érhet
A holland válogatottban már bemutatkozó védő a Villarreal első olyan igazolása, akiért az európai elittel futott versenyt a klub, a 25 esztendős bekket - aki végül hatmillió euróért váltott egyesületet - ugyanis nem csupán az örök rivális Valencia akarta szerződtetni, hanem a 2004-es BL-győztes Porto is. Kromkamp az előző szezonban nagyot produkáló AZ Alkmaartól érkezett, a holland gárda többek között a Villarrealt búcsúztatva elődöntős volt az UEFA-kupában, hazája pontvadászatában pedig a harmadik helyen végzett.
További érkezők: Tacchinardi (Juventus), Mariano Barbosa (Banfield), Valencia (Nacional)
Aki még hiányozhat
A Barcelonában nevelkedő hálóőr a Villarrealban lett jegyzett játékos, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Manuel Pellegrini csapatából hívták meg először a spanyol válogatottba. Specialitása lett a tizenegyesek hárítása, az előző szezonban hét büntetőt ártalmatlanított a "sárga tengeralattjáró" mezében. Nem csoda, hogy honfitársa, a Liverpoolt BL-győzelemre vezető Rafa Benítez kinézte magának, és alku nélkül megadta azt a csaknem kilencmillió eurót, amit érte kért a Villarreal.
További távozók: Armando Sá (Espanyol), Tena (Ejido)