LowEnd#193#1791. Egy pár dologban nagyon is hisznek a tudósok (legalábbis nagy részük). Pl. hogy a tudományos módszer az egyedüli, amivel meg lehet ismerni a dolgokat, és amit így nem lehet, azt sehogy máshogy sem lehet.
Feltételezem, (kissé homályosan fogalmazol ugyanis) hogy a "tudományos módszeren" a jelenleg (főleg) a természettudomány terén elterjedt
1. Adatgyűjtés,
2. hipotézis felállítása,
3. "Ockham borotvája"
3. kontrollkisérlet bizonyítási szisztematikájára
gondolsz.
(továbbiakban az egyszerűség kedvéért "A" tudományos megközelítés)
A teljesség igénye nélkül bemutatok pár módszert, amely szintén "tudományos".
1. Instancia (csak közvetett eredmény levonására alkalmas példázatok gyűjteménye. Forrás: etnográfia - filozófia)
2. Dedukció (részeredményekből az egészre következtetés, ez áll legközelebb a fenti módszerhez, forrás: ismeretelmélet)
3. Indukció (az egészből a részekre következtetés, forrás: ismeretelmélet)
4. Szignifikáció és illumináció (a személyes tapasztalatok tanúságtétele forrás: Teológia (Szt. Ágoston)),
5. Extrapoláció (ismereteinken, ellenőrizhető területeken kivül eső dolgokra következtetés, meglevő ismereteink alapján Forrás: matematika)
(folytassam?)
Vagy gyakran beleesnek abba a hibába, hogy az adott tudományos világképben váltig hisznek. (Mert hisznem a bizonyításban - amiről később kiderülhet, hogy téves.)
[b]
Nem tudom belátni, miért hiba az, ha ellenbizonyításig egy tudós hisz abban az ismeretben, amire a legtöbb tény utal, a létezők szaporításának (Ockham) legkisebb foka mellett.
Mindazonáltal a jelenlegi tudományos megközelítés nem zár ki semmit, amire nincs ellenbizonyíték, legfeljebb magánvéleményként mondja a tudós "nem valószínű".
Egyébként a téves és bebizonyosodott elméletek a legszebb példája tudományos világképünk rugalmasságának.
