-
#59
Te akartad ifjú padavan;)
A film nem tartalmazott megfelelő súlypontozást. Habár a szokásos ritmikus halivúdi feszültség periódusokat betartották, a filmnek túl sok csúcspontja volt, így aztán gyakorlatilag nem volt neki csúcspontja. Ezért habár a szövegekből jól behatárolható, hogy pl Anakin mikor tért át igazán a setét oldalra ez még sem kötődik egy bizonyos eseményhez.
Megoldás egy jobban kimunkált jelenet kiemelése, ahol az érzelmi töltést is megfelelően van megvilágítva. Nem is kellene messzire menni, mert a dzsedi visszatér tróntermi jelenetei ilyen szempontból zseniálisak. Lucasnak csak le kellett volna másolnia, csak itt monnyuk a vége más lett volna.
Ilyen jó jelenet lehetett volna kedvencem a lávás/kardozós összecsapás, csak az is jól el lett szúrva! Obi nagy lelkifröccse sokkal hatásosabb lenne, ha még akkor mondja el amikor szemben állnak és még "semmi sem biztos".
Ekkor mutathatták volna Anakin arcáról egy közelit - meg se kellett volna szólalnia, csak olyan morcosan néznie- és utána következett volna a végső összecsapás.;)))
Ugyan így bizonyos föszereplők halála, vagy cselekedetei nem kapnak megfelelő támogatást, Doku, a köhögős fővezér, Organa halála/szerepe így nem jelent igazi mellékszálat, mert nem folyamatosan vannak jelen.
Az eredeti trilógiában Lando tökéletesen megvalósított mellékszereplő, de a csúcs akkor is a két robot, akik itt viszont csak vergődnek. Feltünnek aztán mielött valami fontosat csinálnának már fel is szívodnak. (A nyitó űrcsata ilyen szempontból kivétel, de Artu szerepe gyakorlatilag tökéletes másolata annak amit "később" a Halálcsillagon művelt).
Másrészt nem ártott volna ritkítani is közöttük, nem kellene mindenkinek feltűnnie (egyszerűen nincs rá idő), mert így olyan az egész mint egy fanklub által rendezett nagy állarcosbál.
A szövegek csapnivalóak, banálisak sajnos ezt még tovább súlyosbítja, hogy ilyenkor a szereplők arcát hosszabb ideig mutatják, akik kénytelenek (valószínűleg rendezői utasításra) a szövegen valami metakommunikációval/pl szemvillantással/ finomítani. Ezt a módszert viszont túl sokszor vetik be, ezért egy idő után csak nevetséges grimaszolássá fajul az egész.
A közeliket ki lehetett volna hagyni csak akkor még inkább kitűnik a szövegek sablonossága. Nincs mese ide egy rendes forgatókönyv író kellett volna. Hol van már a szerelmes Han meg Leia közötti parázsló szópárbaj, Trípió laza humora, az öreg Obi meg Yoda bölcsességei, vagy Han vagány benyögései meg az utána következő beégések.
Ehhez kapcsolódik, hogy ezekben a részekben az erő már nincs velünk. Gyak semmit nem tudunk meg a világ mögött húzódó csodálatos valamiről. Az eredeti trilógiában az Erő még mindent és mindenkit áthatott, ezért aztán mindenki magába szívhatta a moziteremben is.
Mostanra az Erő már csak bizonyos kiválasztott fiúcskák vérében nyüzsgő kis élősködők varázsmutatványa, ez igen csak leszűkíti azt a kört akik a főhőssel azonosulni tudnak.
A SciFinek, fantasynak fontos szereplői bizonyos kellékek, amilyen pl a LOTR-ban a gyűrű, itt a fénykard vagy az űrhajó. Nagyon ügyesen kell a jelenetet megkomponálni, hogy egy rézkarikából egyszer csak varázsgyűrű, egy aluminum hengerből fénykard, egy pár centis makettből/CG animációból pedig pusztító fegyverzetű űrhajó legyen.
A SW érzéshez is hozzátartoznak ezek a játékszerek, és a rajongók kedvenceivé váltak, mint ahogy a startreknek fontos jelképe maga az enterprise űrhajó, vagy a fézer stb.
Ahhoz hogy ezek működjenek kellékből díszletből átalakuljanak a szereplőknek megfelelően kell hozzájuk viszonyulniuk. Itt ez is el lett hanyagolva, a New Hope-ban nagyon fontos volt hogy az emberek az űrhajóban úgy beszéltek mint a valódi űrhajósok vagy vadászpilóták. Ezáltal a kis kutrica amibe beültették a színészeket meg a mögéjük vetített háttér átalakult űrcsatává, a kis makettekről meg mindenki elhitte hogy léteznek, vagy akár létezhetnének is.
Az újonnan forgatott részek egyetlen technikai varázseszközének népszerűsége meg se közelíti az örök klasszikus X-szárnyú vadászokét. És ez pontosan e miatt van. Minden csak díszlet marad.
Pedig a SciFi csűcstechnikás kütyüeit soha nem szabad elhanyagolni.
A MATRIX folytatásaiban is elkövették ezt a hibát, fontos hogy a főhősnek mindíg legyen valami szuper kütyüje. Az első részben még erős volt a hekker motívum, a hekker aki megmenti a világot. Aztán már csak egy sima megváltó maradt, ami így önmagában Jézus óta nem egy túl izgalmas foglalkozás. A gépek/szerkezetek/kompjúterek, amik a SciFi lényegét adják meg csak sima kellékekké váltak.
A korábbi részekben még fontosak voltak ezek a kellékek: R2D2, Solo Falconja, a lézerkard, azáltal kaptak lelket, hogy a főhös(ök) használta őket.
És végül, sajnos a lézerkardra is érvényes hogy a sokat használt penge elveszti az élét. A filmben mindenhol fénycsöveket lóbáló fazonok rohangálnak és szép sorban meghalnak. ennnek eredményeként a fénykard így már nem valami modern Excalibur. Kevesebb több lett volna.
Az ep3-ban a szereplők úgy mozognak ebben a világban mintha ezek a dolgok tényleg csak díszletek, vetített képek lennének, nem kerülnek velük igazi kapcsolatba.
Hol van már az Artut tisztogató Luke?
Ha a fenti szempontok közül csak egyet figyelembe vesznek a készítésnél, akkor talán én is jó filmnek tartanám az ep3-at, ha mindet akkor tökéletes SW folytatásnak.
Na most te jössz;)