avagy a kegyetlen valóság
-
#84
Túlragoztátok alul. Szerintem bőven elég annyi, hogy képzeld (de tényleg csak képzeld egy kis időre) magad a csaj helyébe. Egyik nap még egy dekoratív/fiatal/életerős személyiség vagy teli tervekkel és álmokkal.
Most elképzelem hogy egy emberi roncs vagyok, az emberek undorodnak tőlem, nem tudok csinálni semmit nincsenek álmaim, vágyaim, nincs életcél, semmi nincs, csak üresség depresszió, kilátástalanság. Egy valamit kérnék valakitől: lőjön le! Így nem lehet élni. Aki pedig megpróbálja, azt becsülöm de nem értem...
A fiú meg nagyon olcsón megúszta lelki problémákkal cakkumpakk együtt mindennel. Ha lányhoz hasonlítjuk. Ezt elhihetitek. Elég a csávónak abba belegondolnia hogy milyen a lány helyzete és milyen az övé... Egyből jobb kedve lesz. Ez a valóság.