-Néma sikoly- a dokumentumfilm
-
#72
Csend és nyugalom...
Mindenhol csak a sötétség,
Körülvesz a melegség,
Mely védelmez és ápol,
Puha ágyak mindenütt, járjak én bárhol.
Lüktető gyengédség, ennyi csak mit hallok,
Még szólnak gyakran én hozzám az angyalok.
Lassan megszűnnek létezni ezek is számomra,
Várnak engem egy mocskos, söpredék új világba.
Alszom, fekszem és fejlődöm, nem tudok mást tenni,
A hasamon keresztül tudok még csak enni.
Néha ugrálunk, majd sétálunk, és alszunk,
Kérlek jöjjek már a világra, Ó édes Urunk!
Egy nap arra ébredek, hisz érzem már, hogy lökdösnek,
Gyilkolásra hajlamos fasszopó emberek.
Nem tudok hát mit tenni, a testemnél kapálnak,
Ennyi volt az életem, GYŰLÖLÖM AZ ANYÁMAT!