Káoszelmélet
-
#16
Két alapvetően téves szemléletmódot érzek ebben a hozzászólásodban. Ez a tévesség nem biztos hogy valóban téves, csak éppen a QM és a káoszelmélet mai állapotához képest az. Valószínűleg lehet ilyen szimulátort csinálni csak a dolog sokkal bonyolultabb.
Az első szemléletmódi tévedés a QM et érinti. Az általad felvázolt szimulákrum akkor működhetne, ha a jelenlegi QM által leírt világon finomíthatnánk, olyan paramétereket vezethetnénk be, melyek az általunk érzékelthez képest sokkal finomabb felbontásúvá tennék ezt a világot, a modellt aztán egy szupergyors számítógépen futtatva a rendszer meg tudja jósolni a jövőt.
A dologgal két probléma van:
1 jelenlegi tudásunk szerint nincsenek rejtett paraméterek, és értelmetlenség is ebbe a QM rendszerbe ilyeneket bevinni, mert nem növelik a joslás hatékonyságát.
2 már csak azért sem mert a QM ideje nem egyirányú. A határozatlansági tényező által meghatározott tér és idő, nem egyszerűen homályos, hanem valóban időben visszafelé tartó is lehet, ráadásul a tér is szétfolyni látszik, hiszen a kapott eredmény lehet hogy mikrométer de lehet hogy több fényévnyi távolság lesz.
Lehet hogy a Heisenberg állandó csak egy határt jelez, ami mögött egy érthető struktúra van, csak éppen jelen pillanatban e mögé a határ mögé nem láthatunk be.
A másik enyhébb félreértés a káoszelmélettel kapcsolatban van: a káoszelmélet elnevezés ugyan is félrevezető, sokkal jobb a nagykomplexitású dinamikus rendszerek elmélete, csak az meg ugye marha hosszú.
A helyzet az hogy ez a káoszelmélet által leírt végtelen összetetség egyáltalán nem határozatlan, sőt! A káoszelmélet viszonylag egyszerű matematikai formulái végtelen pontossággal képesek megadni bárminek az állapotát!
A gond az, amit nem szoktak kellő alapossággal elmagyarázni, hogy a bonyolult rendszereket leíró modellek rendkívűl érzékenyek a kezdeti paraméterekre, a valós értékektől való legkisebb eltérésre is! Ehhez társul, hogy nem vagyunk képesek végtelen ontossággal meghatározni a kezdeti paramétereket, a végső határt pl pont a QM valódi statisztikus fluktuációja jelentheti.
A két dolog annyira lerontja a káoszelmélet mint szupermodell hatékonyságát, hogy ezáltal a mai ismereteinkkel leírt téridőban létezik egy határ (ráadásul kiszámítható határ), amin túl a jósolt események soha sem fognak egyezni a valósággal, pont a modellbe a kezdetekkor már bevitt gyakorlati hiba miatt!!
10 évvel ezelött az időjárást mint kaotikus rendszert kb 3 napra voltunk képesek pontosan előre jelezni. Manapság amikor a számítógépek teljesítménye és a bevitt adatok pontossága több nagyságrenddel nagyobb ugyan úgy 3 napra vagyunk képesek az időjárás előre jelzésére!
Ezt a határt valószínűleg soha nem fogjuk tudni, pusztán a számítógépek teljesítményének és a mérés pontosságának emelésével. Viszont mint írtam a határ kiszámítható, és sajnos olyan gátat jelent mint pl a fénysebesség. Ezen a határon túl minden reálisan kicsi eltérés végtelen naggyá növekszik. Az időjárás tekíntetében pedig kb 10 napot jelent, közel végtelen számítási képesség és szinte végtelen pontosság esetén is.
Én inkább a dolog hasznosságát abban látom, ha sikerülne a káoszelméletet és a qm törvényszerűségeit figyelembe vevő és kihasználó gépet csinálni, akkor az pl lehet hogy sokkal tartósabb lenne (káoszelmélet) mint a maiak, másrészt kihasználhatná a vákuumfluktuációkat, olyan önműködővé válhatna, mint a mag körül keringő elektron!
A világ többi részének működését, a jövőjét sajnos továbbra sem ismernénk kellő pontossággal, de legalább lenne egy ilyen szerkezetünk amit egy csomó dologra tudnánk felhasználni.