Tudtommal a Gothic RPG, és tudtommal az szerepjátékot jelent. A kérdés az, hogy vajon az életben ha elképzelsz egy célt magadnak, akkor nem sakkozol hogy kinek mit fogsz mondani? Mikor mit fogsz tenni? Nem tervezed el előre, hogy kinek nyalsz be és kit pofozol fel, stb?
Mindezektől függetlenül, én spec a Gothic mindkét részét úgy játszottam végig (többször is) hogy semmiféle olvasmányt nem böngésztem előtte.
Valóban igaz, hogy nem úgy fejlődik a karid ahogy eltervezed, ha nem úgy válaszolgatsz ahogy "kell". De nekem pont ez tetszik benne, mert ha nincs infód, hogy mi lesz a végkifejlet, akkor lesz igazán izgamas, hogy abból a helyzetből mit tudsz kihozni.
Pont ettől nem lineáris a játék. Hogy csak egy példát említsek a sok közül, mikor a régi táborhoz csatlakoztam (legelső játékomban) és ugye onnan ki lettem rúgva, akkor a vízmágusokhoz akartam csatlakozni és hát úgy alakult a helyzet, ahogy nem akartam. Többet segítettem "véletlenül" Xardas-nak (tehettem volna máshogy is) mint kellett volna és egyszercsak azon vettem észre magam, hogy nekromanta lettem. (Amit cseppet sem bántam meg végül.) Hol van itt a linearitás?
Sok gyerek álmodik arról, hogy mozdonyvezető lesz, amit később inkább átvált mondjuk egy milliomosra, aki a Bahamákon sütteti magát, stb. Legtöbbünken ez a terv nem jön be. Pedig sakkoztunk érte bőven. Lineáris lenne az életünk, mely csupán egy élő szerepjáték?
A Gothic pont attól jó szerepjáték, mert ha elbaxol vmit, más lesz belőled mint terveztél. Ez teszi egyedivé és nonlineárissá.