Kína
-
Cat #93 Másképp nézik a világot a keleti és nyugati emberek
A kínaiak és az amerikaiak a szó szoros értelmében különbözőképpen nézik a világot - mutatta ki egy új tanulmány, melynek során bebizonyosodott, hogy a két népcsoport tagjai hajlamosak szemüket határozottan különböző minták szerint mozgatni, amikor képeket nézegetnek.
"Ha az emberek a szó szoros értelmében máshogy szemlélik a tárgyakat, akkor az ember azt gondolhatná, teljesen természetes, ha másképpen magyarázzák a köröttük lévő világot" - mondja Richard Nisbett pszichológus.
Az elmúlt évtized kutatásai meglepték Nisbett csapatát, mivel számos eredmény mutatta, hogy a nyugatiak és a kelet-ázsiaiak tökéletesen különbözőképpen gondolkodnak. A nyugati ember hajlamos analitikusnak lenni és sokkal több figyelmet szentel egy adott téma tárgyainak, kulcsfontosságú momentumainak. Például a Mona Lisa esetén kifejezetten a hölgyet veszik szemügyre, nem pedig a mögötte látható sziklákat és eget. A kelet-ázsiaiak ezzel ellentétben inkább a képet, mint egészet figyelik, és a kontextuális információkra támaszkodnak, amikor meghozzák döntéseiket és ítéleteiket a látottakról - állítja Nisbett.
Az új tanulmány célja az volt, hogy meghatározzák, a kelet-ázsiaiak és a nyugatiak gondolkodási folyamatának különbsége kihatással van-e arra, hogy ezen népcsoportok hogyan szemlélik fizikailag a világot. Ennek megoldására a kutatók lemérték 45 amerikai és kínai diák szemmozgásait, miközben az alanyok fotókat nézegettek. Ezeken a fotókon egyszerű tárgyak jelentek meg összetett hátterekben. Például az egyik fotón egy tigris látható egy erdei patak mellett. Egy másik kép azt mutatta, amint egy vadászrepülő elhalad a hegyvidékes táj felett. Amikor a tesztalanyak a képeket tanulmányozták, már az első másodpercekben jelentős különbségek jelentkeztek az amerikai és kínai diákok között.
Az amerikaiak kifejezetten a kép központi objektumát figyelték meg szinte azonnal oda irányítva tekintetüket és több időt is töltve el annak tanulmányozásával. A kínaiak viszont szaggatott pillantásokkal éltek. Azaz tekintetüket a háttér és az előtér között, azaz a tárgy és a háttér között ugráltatták. Az eredmény azt sugallja, hogy a kelet-ázsiaiak szó szerint több időt töltenek el azzal, hogy egy objektumot elhelyezzenek a kontextusban, mint az amerikaiak. A különbségek nemcsak arra utalnak, hogy az egyes egyének milyen módon hívják meg és adják elő emlékeiket, hanem azt is, hogy fizikailag hogyan tekintenek egy képre.
Nisbett szerint a kulturális különbségekre az egyik magyarázat, legalábbis ezen a ponton, az elmélkedés. A kutató és csapata azt sugallja, hogy a különbségek a szociális gyakorlatokban gyökereznek és több ezer évre nyúlnak vissza. A nyugati embert arra tanították, hogy szenteljen figyelmet azon tárgyaknak, melyek számára fontosak, olyan céljai legyenek, melyeket követni tud. Viszont a kelet-ázsiaiak inkább a szociális mezőnek szentelnek nagyobb figyelmet.
Nisbett a variációk eredetét legalább 2500 évre vezeti vissza. Akkoriban az együttműködő , nagy arányú gazdálkodás volt a kelet-ázsiai gazdaság elsődleges hajtóereje. A legtöbb munkás számára a gazdasági túlélés megkövetelte, hogy állandóan figyeljék a felelősséggel rendelkező embereket, valamint saját társaikat is. Azaz a környezet igen fontosnak számított. Ezzel ellentétben az ókori görög társadalmat - a protipikus nyugati társadalom - az egyéni cselekedetek jellemezték, úgymint vadászat, halászat, és háztáji gazdálkodás. A különbség Nisbett szerint napjainkig fennmaradt. A kelet-ázsiai társadalmak sokkal hajlamosabbak a komplex szerveződésre, mint a nyugatiak. A kontextus megértése ily módon sokkal értékesebb Kelet-Ázsiában, mint a nyugaton.
Alans Fiske antropológus szerint a kutatók adatai rendkívül érdekesek. Ugyanakkor azt megkérdőjelezi, hogy komplex szociális okok magyaráznák ezen különbségeket. Szerinte a társadalomkutatók eddig sem tudták sikeresen, abszolút általános jellemzőkkel magyarázni a különbséget az ázsiai és európai-amerikai társadalmak között. Abban azonban mindenki egyetért, hogy hatalmasak a különbségek, ám ezeket nehéz jellemezni. Mindazonáltal Fiske szerint a tanulmány megmutatja, hogy statisztikailag jelentős és tudományos szempontból érdekes különbségek vannak abban, ahogyan a kínai és az amerikai emberek egy-egy tárgyat megfigyelnek.
Fiske úgy véli, hogy a kimutatott különbségek nem olyan nagy mértékűek, hogy a nyugati és kelet-ázsiai kultúrák emberei ugyanazon nyelvet beszélve nem értenék meg egymást. Azt viszont sugallja, hogy különbözőképpen emlékeznek eseményekre és észlelik a tárgyakat.