dez#65
"Tulajdonképpen még az sem biztos, hogy diszkrét, ugyanis egy művelet vihet egy qubit-et egy másik olyan qubit-be is, amelyek egyike sem 0, vagy 1. Továbbá ítt egyenértékűbbek a qubit-et megvalósító elemek, mint a klasszikus számítógépnél, ezért nincs eleve tisztázva, hogy melyik qubit melyik számjegynek felel meg - már ha kiválasztódik valamelyik sajátállapot. Adott esetben természetesen megtehetjük (úgy programozhatjuk fel a QC-t), hogy éppen így legyen."
Á, tehát te a műveletvégzés közben megjelenő pontatlanságról beszélsz. Én az egyes ciklusok végén születő digitális rész- ill. végeredményekről. Mivel ezek már tényleg digitálisak. Így vissza is lehet ellenőrízni a pontosságot. (Csak ugye kicsit sok idő lehet az ellenőrzés.)
"A rögzítéssel az a baj, hogy az információt természetesen mindig onnan próbálják meg ellopni, ahol az legkönnyebben hozzáférhető. Persze lehet védett a hely, de ez csak a szokásos védelmet jelenti, nem többet."
Viszont a kommunikációhoz hozzátartozik, hogy az egyik fél tudja, mit közöl, és a másik is megtudja, mi is volt az. Enélkül külözgethetnének egymásnak véletlenszerű jeleket is. :) Szóval, valahol nyilván vissza kell fejtődnie az adatnak...
"Főleg, hogy nyilvánvalóan lézereket használnak, nem pedig egyfotonos interferenciát (amit elvileg kellene), így még az észrevétlen lehallgatás is megoldható."
A split-beam-ra én is gondoltam, csakhogy sugár intenzitását elég pontosan lehet mérni. És talán valahogy azt is meg lehet oldani, hogy több foton vegyen részt a folyamatban, viszont mindegyikre szükség legyen.
Modem: hm, azért ott mégiscsak egyszerű soros adatok utaznak.