Candi#1360
Nos, akkor vegyük a következőt, amely az űrhajós probléma lényegére mutat rá: gyakorlatilag ugyanaz a dilemma mint az űrállomásos esetnél, csak picit átfogalmazva, egyszerűsítve.
Tehát tegyük fel, hogy a Földről elindulok egy nagy, Naprendszer körüli túrára. Jófajta technológia van a birtokomban, utazásom során egyre gyorsuló mozgással a fénysebesség 99%-át érem el. Ekkor ugye a saját időm le fog lassulni a Földön maradt megfigyelőhöz képest, vagyis az ő ideje gyorsabban fog telni hozzám képest, mint az enyém, ő gyorsabban öregszik mint én (ugye innen az ikerparadoxon).
No de mivel a relativitáselmélet szerint minden mozgás viszonylagos, ezért egy harmadik inerciarendszer-beli megfigyelő nem fogja tudni eldönteni, hogy én gyorsulok-e a Földhöz képest, vagy a Föld gyorsul-e hozzám képest. Ő csak azt fogja látni, hogy távolodunk egymástól. Tehát gyakorlatilag úgy is vehetem a dolgot, hogy én végig "egy helyben álltam", és a Föld kezdett távolodni tőlem Naprendszerestül, majd tett egy nagy kört körülöttem. Ilyen szemszögből azonban a Föld sajátidejének kellene időlassulást 'elszenvednie' hozzám képest, nem nekem hozzá képest.
