kisviku#10360
"Míg ezeket a C64es gamekat akár ma is előveszem és egy napot eljátszok vele."
Ezzel meg teljesen egyetértek.Nem tudom, mi változott azóta (lehet, hogy felnőttünk), de valami egész más "fílingje" volt az akkori játékoknak.Meg annak a világnak is.A C64-es korszakban indultam én is,aztán Amiga és végül a PC.Emlékszem, hogy egy rakás olyan játék volt, amit mai szemmel nézve nevetségesnek találunk, meg azt mondjuk, hogy "Nézd már, hárman csinálták az egészet és milyen jó!".
Hát igen.Ez elmúlt.Illetve nem egészen.Az igényes játékokhoz idő kell, meg fantázia, meg szeretet, meg képzelőerő.Ma is csinálnak olyanokat, ami nem sablonos (Pl.az X sorozat sem az!), nem standard,nem "trendi" és nem "átlagos".És itt most nem a grafikai vagy látványelemekre gondolok, hanem az élményre.
Nem ez az első PC-s játék, ami a könnyet kifakasztja szemeimből néha.Na ezt nevezem én mesterműnek!Amikor képes egy szimuláció vagy egy emberi termék az érzelmekre és érzésekre hatni!Amikor annyira beleéled magad, hogy már-már része vagy annak a világnak.
Vagy fanatikusan rajongsz érte.
Ott van a Command and Conquer sorozat, melynél érdekes dolgokat olvastam.
Amikor a 3. részét fejlesztették, rengeteg interjú volt a főszereplő Nod vezérrel, Kane-nel.Ő azt is elmondta, hogy rengeteg olyan levelet kapott emberektől, hogy "Alapítsuk meg a Nod Testvériséget" vagy "Vegyük át az uralmat". Ezt persze Ő idiótának tartotta, ami valójában az is,de ebből látszik, hogy olyan hatással van/volt az emberekre, hogy ilyet voltak képesek megírni.Bevallom én is voltam egy időben ilyen rajongója a fent említett játéknak és még tavaly is eszembe jutott, hogy milyen jó lett volna a mocsok rendőröket lángszórós tankkal elhamvasztani októbber 23-án.
Na ez az a pont, amikor egy játék igazi hatással van az emberre.
