-
BiroAndras #207 "A pontos leírást Istenről
szerintem a Védikus irodalom tartalmazza."
Miért pont az a helyes? Mi van a többi vallások istenképével?
Elolvastam több cikket is, ami konkrétan erről szól. Ebből nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez ugyanolyan vallás, mint bármelyik
másik, hiába próbálják tudományosabbnak feltüntetni. Ugyanazok a klisék, ugyanazok az eszközök, ugyanazok az érvek. Csak egy
kicsit modernizálva van az interpretáció. Na meg az is kérdés, hogy miután minden erejükkel harcolnak a tudomány (szó szerint
: természettudományos világkép) ellen, miért próbálnak tudományosnak látszani.
Csak pár érdekesebb idézet:
"Miért éppen a védikus irodalmat választottuk ki arra a feladatra, hogy alternatívát mutasson a természettudományos
világképpel szemben?
Erre az egyik érvünk az, hogy a védikus írások saját magukról mint tökéletes, abszolút tudásról számolnak be, amely evilágon
túli forrásból származik, és mentes mindennemû tévedéstõl és hiányosságtól."
Hát nem is tudom, milyen bizonyíték kellhet még ???
"A bizonyítási eljárás hipotézisbõl, kísérletbõl és megfigyelésbõl áll:
— Hipotézis: E szentírások állításai igazak.
— Kísérlet: A puránák által javasolt gyakorlatok precíz elvégzése (és a szövegek alapos tanulmányozása).
— Megfigyelés: A gyakorlatok eredményére vonatkozó állítások beigazolódása, aminek folytán a puránák közvetlenül nem
ellenõrizhetõ állításai hitelt nyernek."
Ez is szép tudományosnak látszó modás, csak épp semmi köze a tudományhoz. Több alapvető probléma is van ezzel a "Kísérlettel"
:
1. Alapvetően szubjektív, ami ugye nem elfogadható egy kísérletnél.
2. Az eredményt nem tudod hitelesen átadni másoknak, épp a szubjektivitás miatt. Ráadásul túl macerás ahhoz, hogy csupán
kíváncsiságból kipróbálja az ember.
3. A "kutatás" és az alkalmazás nem különül el, mint a tudománynál. Következésképp nem oldható meg, hogy egy ember munkjának
eredményét többen élvezzék, vagyis rendkívül gazdaságtalan. Ezzel szemben egy moblitelefont úgy is remekül használhatsz, hogy
gőzöd sincs az elektronikáról.
"A kis tisztogatóhal meglepõ módon beúszik a veszélyes ragadozóhal szájába, és ami még meglepõbb, a sügér nem eszi meg!
Türelmesen megvárja, míg a kis hal leharapdálja a szájában lévõ élõsködõket, gombásodó bõrrészeket. Ezután a tisztogatóhal
kiúszik a sügér szájából, s mindketten mennek a dolgukra. Nem létezik evolucionista magyarázat, amely számot adna arról,
hogyan jöhetne létre egy ilyen kapcsolat "fokozatosan" egy ragadozó és egy lehetséges zsákmányállat között. Úgy tûnik, inkább
eleve egymásnak lettek rendelve..."
Ezt már a múltkor is olvastam, és elsőre elég meggyőzőnek látszik. A leírt esetben valóban nem működik az evolúció. Viszont
ha jobban átgondolja az ember, és van némi fogalma a biológiáról, rájöhet, hogy hol a hiba. A probléma azzal a naív
feltevéssel van, hogy a ragadozó minden körülmények közt megeszik minden nála kisebb/gyengébb élőlényt. Így konkrétan leírva
szerintem már látszik is, hogy nem egészen kalppol.
Valójában a ragadozóknak szinte mindíg van kedvenc zsákmányállata, és amíg teheti azt vadássza, nem mást. Emellett nem
végtelen az étvágya egyiknek se, döntő többségben csak akkor öl, ha éhes. Van egy híres felvétel, ami ezt gyönyörűen mutatja.
Az történik, hogy egy csapat fiatal kardszárnyú delfin játszik egy pingvinnel (ami az egyik kedvenc zsákmánya), és amikor
megunják, nem csak elengedik, de az egyik kiviszi a partra, és óvatosan leteszi ! De rengeteg más ragadozónál is meg lehet
figyelni, hogy csak akkor bánt más állatokat, ha éhes, és akkor sem akármelyiket. Még az egyik legvérengzőbbnek tartott nagy
fehér cápa is egészen békés tud lenni. Ma már nem ritka, hogy a biológusok mindenféle védőfelszerelés nélkül együtt úsznak
egy csapat fehér cápával. A kisebbeket akár kézből is lehet etetni. A trükk az, hogy ismerni kell a viselkedésüket. Még azok
az esetek is ezt igazoják, amikor a cápák megtámadnak egy embert. Ugyanis a cápa méretét, erejét, és fogazatát nézve világos,
hogy ha a cápa komolyan gondolja, akkor az embernek egyáltalán semmi esélye túlélni a kalandot. Viszont a legtöbb esetben 1-2
kisebb harapással megússzák a dolgot. Ebből az következik, hogy amikor a cápa beleharap az emberbe, rájön, hogy nem finom,
és elengedi.
Szóval, miután tudjuk, hogy a nagy hal nem mindíg eszi meg a kishalat már ki lehet találni, hogy hogyan is alakulhatott ki ez
a szimbiózis. A kis hal nyílván jól ismeri a ragadozókat, hiszen együtt él velük. Tehát tudja, hogy mikor "biztonságos" közel
menni. Az is lehet, hogy nem is rá vadászik a ragadozó, így szinte bármikor biztonságosan a közelébe mehet. Mivel a ragadozó
szájában levő ételmeradványok és élősködők táplálékot jelentenek, amelyik hal azt képes megszerezni, az nyílvánvalóan
előnyhöz jut a társaival szemben. A ragadozó közelében lenni önmagában is jó lehet, mert más halakat elriaszt (amiket tényleg
megeszik). Ez megér egy kis kockázatot. A körülményektől függően ez elég lehet ahhoz, hogy a bátrabbak kilopjanak egy-egy
darab maradékot a ragadozó fogai közül. Ez viszont nyílvánvalóan hasznos a ragadozó számára is, tehát egyre barátságosabb
lesz a takarítókkal szemben. Mivel egyébként sem az volt a fő zsákmánya, ez nem jelent neki hátrányt. Innentől pedig a
folyamat már öngerjesztő, és az eredménye pont az, amit ma látunk.
Sőt, közben a résztvevő felek alaposan meg is változhatnak. Lehet, hogy a takarító hal eredetileg olyan picike volt, hogy a
nem volt érdemes megenni, és csak később nőtt meg, a bőséges táplálék hatására.
De az is lehet, hogy kezdetben egészen fiatal korukban táplálkoztak csak így, amikor még túl picik ahhoz, hogy érdemes legyen
őket megenni. Ezután pedig egyre idősebb korukban is biztonságban lehettek, mert a nagyobb hal a nagyobb élősködőt/maradékot
is el tudja távolítani, ami előny a páciensnek.
"Még maga Einstein is azt hitte, hogy az E=mc2 képlet mindent meg tud majd magyarázni. A késõbbiekben figyelembe kellett
venni a kvantummechanikát is, amelyre ez a képlet már nem volt elegendõ, így újabb képletekkel gazdagították a leírásokat.
Tehát e harmadik hiedelem szerint képesek vagyunk a valóságot egyszerû képletekkel megmagyarázni."
Ez is szép nagy ferdítés. Eleve az a híres képlet csupán egy fontos következménye az elméletnek, de nem az alapja. Valójában
a hagyományos newtoni képleteket kell csak kicsit módosítani a Lorentz tranzformációval, és kész is vagyunk. Minden más ebből
következik (ezért szép az elméleti fizika). A kvantummechnika lényege is egyetlen egyenlet, amit Schrödinger írt fel még az
elején. Ma még mindkét egyenletet ki kell egészíteni a különféle erőket leíró egyenletekkel, de az egyesítésnek épp az a
lényege, hogy ezeket is belegyúrjuk egyetlen képletbe.
"A kvantummechanikai számításoknál sokan figyelembe veszik ezt. Még egy tényezõvel számolnak: a megfigyelést végzõ személy
tudatával. Egyre több ilyen irányú kísérletet végeznek. Például egy szubatomikus részecske pályáját - azt, hogy jobbra, balra
vagy egyenesen haladjon - a megfigyelõ befolyásolni tudja a tudatával."
Na ez is egy emeletes baromság. Alaposan félreértelmezték a kvantummechanikát. Valójában szó sincs tudatról, maga a
megfigyelés ténye kavar bele a kísérletbe, függetlenül attól, hogy tudat van-e a környéken. Másrészt pláne baromság, hogy
akaratlagosan lehetne befolyásolni a kísérletet, hiszen az elmélet egyik lényeges állítása épp az, hogy ez teljesen véletlen,
és elvileg sem lehet se megjósolni, se befolyásolni. Sőt, ezt az EPR kísérlettel igazolták is.
"A mai fizika a materializmus kategóriájába sorolható, mivel alapját az anyag képezi, és magyarázataiban csak az anyagra
épít."
Ez sem igaz. Van még energia, és téridő is. Emellett a modern elméleti fizikában egyre inkább kezd elmosódottá válni az ezek
közti határvonal. Még a létezés fogalma is átértékelésre szorul. Lehet még ezek után materializmusról beszélni ?
"Ezen öt elemnek (éter, levegõ, tûz, víz, föld) több kombinációs változata létezik. Hányféle módon tudnak egymással
kombinálódni? Öt faktoriális (5!), azaz 5x4x3x2x1=120. Szóval százhúsz kombináció létezik, melyek a periódusos táblázat
vegyelemeivel azonosak."
Na ez is egy orbitális ferdítés. Eleve a számolással is baj van, hiszen ez a képlet a permutációk számát adja meg, vagyis,
hogy hányféleképp lehet sorbarakni 5 objektumot. Viszont amikor különféle dolgokat összekeverünk nem szokott számítani a
sorrend. Ha meg nem keverjük, csak összekapcsoljuk, akkor meg több dimenziós konfigurációk is kijöhetnek, és ez esetben
lényegesen nagyobb számot kapunk. De még ha csak 1 dimenziót engedünk, akkor sem igaz, hiszen a tükörképek azonosak, hiszen
minden elemnek ugyanaz a szomszédja. De ha feltesszük, hogy valamiért mégis ennek kell kijönné, még akkor is hülyeség az
állítás. Eleve a jelenleg hivatalosan elfogadott elemek száma 111, ami nincs túl közel a 120-hoz. Elképzelhető, hogy 116-ig
is sikerült elmenni, de még ez sem 120. Emellett elvi akadálya nincs tetszőleges számú elem előállításának, csak ezek nem
feltétlen stabilak. De ez nem számít, hiszen 110 környékén már egyik sem az. És könnyen lehet, hogy magasabb rendszámoknál
újból vannak stabil elemek. De még itt sincs vége a dolognak, hiszen a periodusos rendszer és a hozzá kapcsolódó atom modell
nagyon jól magyarázza, sőt előrejelzi az elemek számtalan kémiai és fizikai tulajdonságát, míg a védikus elmélet ilyet nem
tud.
"Az ok-okozat törvénye szerint az okozatban nem lehet több, vagy olyan tulajdonság, amely nincs jelen az okban."
Na, itt a következő okosság. Ezt a szerencsétlen elvet is úgy kicsavarták, hogy az anyja se ismerne rá, ha lenne neki
egyáltalán. És persze ha egy egészen picit is belegondol az ember, látszik, hogy nem csak téves az állítás, de teljesen
értelmetlen is.
Ezek mellett van még sok más ferdítés is, de azokat már nagyrészt említettem korábban. Több szót nem is érdemel az egész
(ennyit se).